Beküldte Raya deBonel -
Nagyot kirándultunk tegnap. Miután megtudtam, hogy az egyik magyarországi sztúpa (Tar) nincs is olyan messze tőlünk, rákattantam, hogy nézzük meg. Desirée szerint jó hely, főleg, ha fúj a szél.
Igen, olyankor szentséges konyharuhák (gy.k. imazászlók) lobognak a minden létező kiszögellés közé kifeszített köteleken. Az imakerék viszont akkor is jár, ha minden más csendes. Néztük, milyen kívánságokat hagytak ott az emberek. Annyira közhelyes: egészséget, boldogságot, békességet kértek (variálva ezt aggódó anyukák "Jaj, Budha (!), vezesd a fiam a helyes útra" jajszavaival), csupa olyan dolgot, amit szerintem csak magának tud az ember megteremteni, ugyanis velünk születik (=kapjuk Jézustól, Buddhától, Szűz Máriától, Krisnától... isten tetszőlegesen választható). Amin ügyködni kéne, az az, hogy ne rontsuk el.
Nofra elbóklászott, tetszett neki a hely, én viszont nem éreztem azt a nyugalmat, amit állítólag sugároz. Hiába, én túl nyugtalan vagyok buddhistának.
Hanem a legjobb (mint általában) az ajándékbolt. Az mondjuk kicsit égő, hogy mindjárt a "megszentelt terület, kérjük, ne dohányozzon!" tábla alatt finoman tájékoztatnak, hogy szokás gyertyát vagy füstölőt gyújtani a sztúpában, ja és mindez kapható az ajándékboltban... de hát így van ez mindenhol, sokkal inkább elfogadom, mintha a belépésért szednének pénzt. Így, aki akar, még mindig mentes maradhat az anyagi világ nyúlós mocskától.
Jó sok időt ott töltöttünk, megkóstoltuk a forró gyömbéritalukat és a sós-vajas tibeti teát, ettünk egy-egy apró adag indiai kaját és végignéztük a bolt teljes kínálatát. Voltak könyvek, imazászlók természetesen, bölcsésznyakláncok, lógós fülbevalók és ruhál, beépített füstölőszaggal. Jelentős részt olvastam például A multiorgazmusos pár című műből ("mosolyogjunk a köldökünkre" és egyebek), beszereztem egy "farmaholélünkös" ruhát meg egy Yogi teát.
Végignéztük a mindenféle kultúrkörből összeollózott medálkészletet. Nekem Az elővigyázatosság pajzsa tetszett legjobban, állítólag segíti a más kultúrákból származó emberekkel való találkozást, meg az Életöröm-amulett, ami a bukásveszély érzetét és a feszültséget csökkenti. Milyen király kis életet tudnék összerakni, ha hinnék az ilyesmiben. Ha-ha.
Persze cserélődött közben a közönség is. Jött egy pocakos férfi, aki mindenáron olyan követ akart venni, ami "zöld, és az aurádat is tisztítsa". (Vannak emberek, akiket nem lehet boldoggá tenni semmilyen földi módszerrel.) Épp ezért ő is az épp belépő Láma Csöpelt támadta le (magyar guru bordó fürdőköpenyben és túrabakancsban, kutyával), hogy melyikazakő? Amaz meg szabadkozott, hogy nem tudja. Nem azért, de ha valakinek a bendője túllóg az auráján, akkor ne csodálkozzon, ha néha megtalálja egy jó kis reflux. Meg amikor rájött, hogy az amazonitot kereste, hüledezni kezdett, hogy "ez mér' ilyen drága?"
Szóval, kezdünk multikulti ország lenni. Mindenféle keresztény, iszlám és buddhista már megvolt, már csak a Krisna-völgybe kéne eljutnom egyszer.
Volt egy kiállítás Kőrösi Csoma Sándorról, mely szerint a magyar nyelv fizikailag is átgyúrja ismerőinek agyvelejét. Tény, egyedül a magyar nemzet képes olyan legendákat kreálni, mint hogy K.Cs.S. huszonnégy óra alatt bármilyen nyelvet megtanult, meg három hétig tudott táncolni egyvégtében.