Gittegylet

Most komolyan, én vagyok már megint naiv? Mondjátok meg, de Typhoon, ne te legyél az első, a te véleményedet már ismerem. ;-)

Mert én úgy gondolom, hogy, bár kishazánkban ennek nincs hagyománya, külföldön igenis van olyan, hogy emberek a szabadidejükből önszántukból áldoznak egy olyan gittegyletre, ami közel áll a szívükhöz/nemes célért küzd/jó nők gyűjtik az adományokat (nem kívánt törlendő). Nálunk miért ne működhetne egy ilyen?

Miért csak azt becsüljük meg, amiért fizetni kell, azt is pontosan beárazva, mert "ha már befizettem, élvezni fogom vazze"(ennek fordítottja, hogy "majd ha fizettek vazze, megcsinálom")? Nem tudnának annyit fizetni, hogy huzamosan és rendszeresen olyasmivel foglalkozzak, ami nem érdekel, amit nem szeretek, amit nem tartok fontosnak, de ha a gittegyletről van szó, néha megteszem. Mert én sokat kaptam ott, sok érdekes, értelmes, jóravaló vagy zülleni való embert ismerhettem meg, és szeretném, hogy másoknak is hasonló élményük lehessen, ehhez pedig a gittegyletnek fenn kell maradnia.

Akkor is, ha a jelenlegi struktúra komoly reformokra szorul, és akkor is, ha ötletem sincs, hogy lehetne ezeket keresztülvinni. Valakinek legyen. És ne kérjen milliókat érte. :-) Szerintem nem lenne helyes egy civil szervezetet adok-kapok alapra helyezni: ennyit fizetek, ezért ennyit várok el. Ez ennél többről szól.

A gittegyletek első alaptörvénye, hogy senki sem nyeldesi a gittet, miközben rágja, mert akkor nem marad belőle semmi. A második, vagy talán csak a sokadik, lehetne az, hogy nem kérünk gittegyleti pénzt a fogpótláshoz.

Manapság annyi minden szolgáltatásalapú, az oktatást, az egészségügyet most próbálják olyanra pofozni. Ez jelentheti azt, hogy ez a korszellem, de muszáj mindennek és mindenkinek ehhez alkalmazkodni? Nem lehetne csak egy kicsit megőrizni az amatőrségből, az ingyenességből? Ami sokszor nagyobb értéket ad egy közösséghez, mint ami földhözragadt könyvelési módszereinkkel kimutatható?