Beküldte Raya deBonel -
Péntek délután ha jó, ha nem jó, vízen voltunk. Az utolsó pillanatban sikerült jegyet szereznünk a 100 fős Jókai gőzösre, ami két órán keresztül imbolygott, pöfékelt, hablatyolt velünk a Balatonon. Egy kis vitorlás követte, az Endorfinia.
A következő órát az ő fedélzetén töltöttük, egyik tagtársunk jóvoltából. Szegénynek biztos kevesebb dolga lett volna, ha nem akarunk minden áron résztvenni a történésben, de azért más a feelingje, ha a végére az ember minden vitorlának tudja a kiejtés szerinti nevét, és nem csak annyival járul hozzá a küldetés sikeréhez, hogy a fordulatnál oposszum gyanánt hanyatt vágja magát.
Kimásztam az orrba titanicozni, de várakozásaimmal ellentétben nem csapott meg az "én is akarok ilyet" érzés. Nofra hasonlóképpen volt vele. Milyen jó: legalább vitorlásra nem kell költenünk. Majd akkor veszünk két lakókocsit.