Előadások

A tábori előadásokon azt vettem észre, hogy hajlamos vagyok nem végighallgatni őket. Az öltözködési tanácsadót szerintem azért ültem végig, mert féltem, hogy ha felállok és kimegyek, pont hallani fogom, ahogy elmondja a véleményét az "éppen távozott hölgy ruházatáról";-)

A versengésről szóló pszichológiai eszmefuttatás érdekes volt ugyan, de túlságosan működnek még bennem a külkeres reflexek: te slide-olsz, én alszom. Nem bírok odafigyelni arra az előadóra, aki a diáit olvassa fel. Néhány gondolat megragadt bennem:

- a japán diákok kiskoruk óta azt hallják, hogy a verseny hatására fejlődhetsz, ezért ne utáld az ellenfeledet, tekintsd partnernek, aki fejleszt téged. Így nem is csoda, hogy megkérdezésükkor irtó bárgyú propagandavéleményeket hangoztatnak.

- a magyar iskolákban sokkal gyakoribb a versenyeztetés (nem csak a tanulmányi versenyek, hanem a "melyik padsor lesz kész hamarabb" típusúak is), az együttműködésre viszont nem igazán nevel, ellentétben az angollal és - kapaszkod! - a szlovénnel.

- a versengő típusú emberek az együttműködést alacsonyabb intelligenciával társítják, míg az együttműködők számára ez a stratégia magas intelligenciát jelez.

- ha valaki csalással nyer, kevésbé örül neki, mint aki fair módon.

A BKV viselt dolgait is korlátozott mennyiségben voltam képes befogadni, főként, mert azt éreztem, hogy minden kérdésre megvan a válasz, és ez így a végtelenségig folytatható. Lásd még: "Miért iszol?" "Hogy felejtsek." "Mit akarsz elfelejteni?" "Azt, hogy szégyellem magam." "Miért szégyelled magad?" "Mert iszom."

A digitális aláírás pedig egyszerűen nem érdekelt annyira, pedig ez egy kockafej-nehéz egyesületben telitalálat.