Tábor Csütörtök

A csütörtököm elég zűrösen indult, fél óra hiányzott, hogy minden tökéletes legyen. Így kispóroltam a kölcsönkenyér belét: a visszaadandó DVD a gépemben maradt. Zoknit is elfelejtettem vinni, úgyhogy megértettem, miért szerette Jézus jobban azt a szolgát, aki a rábízott tálentomból tízet varázsolt, mint aki csupán megőrizte. A szaporítás hasznos képesség.

Ezek után vígan repesztünk (160 km/h, tudtátok, hogy a Táborba vezető út Németország gyarmata?) apró Gyöngyömmel, mire egyszer csak a hűtővíz állapotát jelző mutató hipp-hopp szélsőértékre ugrik... Pihenőbe kiáll, hős Párom hátrébb küld, majd halált megvető bátorsággal felnyitja a motorházat.

Hogy ne csigázzam tovább a kedélyeket: egy kilyukadt hűtőcső volt a bűnös, uszkve tizenöt centis, háromnegyed colos, L alakú darab. Tíz perces spriccelési hatóidő után szívességet teszünk egy magyar kamionosnak: szemmel tartjuk a járművét, néha körbe is járőrözzük, amikor víz-utánpótlásért megyünk. Cserébe mindössze annyit kérünk, hogy lásson el szerszámokkal, gumicsővel és bilinccsel a probléma orvoslására. Egy órával később a Gyöngy megelsősegélyelve, Nofra kimosdva, úton vagyunk. Tanács: autóútra készülődve ne hagyd otthon a kompetenciádat, ha az olajszintmérőt se találod meg egyedül a kocsidban, mindig legyen nálad segítőkész házibarát.

A hotel parkolójában szívem-lelkem melengette a néhány mensás tulajdonúnak felismert kocsi (bennfentesség boldog tudata). Kellemes érzésem tovább erősödött, amikor megpillantottam tágas (két, sajnos különálló ágynak, egy nyitható kanapének, fésülködőasztalnak, hűtőnek, tévének, erkélynek és zuhanykabinnak, továbbá több nemzedéknyi, pókhálókban kivégzett zöld árvaszúnyognak otthont adó) szobácskánkat. Rögtön az uszodával kezdtük, de - kifürkészhetetlen, vagy legalábbis infrakamerát igénylő utakon és egy üveg vodkán keresztül - végül a Balatonban kötöttünk ki.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio