Beküldte Raya deBonel -
Biztos mindenki nagyon kíváncsi, hogy ugyan mi volt nekem négy napon keresztül fontosabb egoizmusom zászlajának lobogtatásánál, és/vagy aggódik, hogy milyen természeti katasztrófa vághatta el információs köldökzsinóromat, mely a világ teljességéhez csatol. Hát Mensa-tábor volt, ami mindkét kritériumot kielégíti.
Jó pár bejegyzés fog még erről az orbitális happeningről regélni, ugyanis a téma kellően összetett ahhoz, hogy több aspektusból megvizsgálva, más-más fénybe helyezve a történteket napokra nyújtsam az emlékezést. Nem akaródzik vége lenni.
Úgy képzeljétek el, hogy kb. kétszáz IQ-bajnok (a tagság egynegyede!) özönlik be egy vidéki hotelbe (peremfeltételek: meglehetős közösségi terek, a hotel kisajátítható mivolta, kapható drága főétel, olcsó főétel, vegetáriánus menü, nem spórolják ki a fagyiból az ostyát és karamellszószt);
- meghallgatja érdekes és néha híres emberek előadását, akik eddig kimaradtak a szórásból;
- lubickol a wellness részleg nyitvatartási idejében és habtestével ki is szorítja azt;
- társasjátszik és nevekkel zsonglőrködik (a kedvencem: "X.Y. demokratIQs sejtközösség");
- züllöttségeket művel a zöld árvaszúnyogoktól zsongó balatoni éjszakában
- opcionálisan gokartozik, hajókázik, biciklizik...
...és midőn az egésznek vége van, csodálkozol, hová lett hatalmas energiád, amivel előző éjjel még délcegen vágtál bele a harmadik maffia-partiba is, alig bírod nyitvatartani a szemed, míg elvánszorogsz a kocsihoz, amelynek frissen megismert tulajdonosáról csak feltételezed, hogy kipihentebb tenmagadnál, és álomba zuhansz, és otthon rádöbbensz, hogy fel kéne ébredni.
Szeretem a Mensa-táborokat. Az első, 2005-ben, felülmúlhatatlan pár nap volt. Igazából mindegyik másért jó: a kezdeti eufória forrása, hogy rengeteg embert ismersz meg, bennfentesnek érzed magad, ha valakinek tudod a nevét, annak ellenére, hogy nem hordja a kitűzőjét, és olyan különcökre lelsz, hogy ha a Hotdog-elv ("így nézel ki, de ilyen vagy") érvényesülne, csinos Star Wars-beli űrkocsmát lehetne összerakni belőlük. A második táborban a programok tudják átlendíteni az embert azon, hogy már ismerik annyira, hogy ne szeressék olyan intenzíven, mint egy évvel azelőtt. Aztán egyszercsak (nálam ez most, a negyediknél történt meg) átbillen az egész abba, hogy már nem azon csodálkozol, hogy miféle népség, hanem azon, hogy jé, mik történnek itt.
Ha valaki kedvet kapott, fel tudok ajánlani egy ajándék IQ-tesztjegyet. Most kaptam, hároméves tagságom emlékére. ;-)