Beküldte Raya deBonel -
A szerző egyes szám első személyben írja, mint naplót ("jöttem, láttam, győztem"). De sokkal hitelesebbnek érezné, sokkal inkább róla szólna, ha harmadik személyben írná ("jön, lát, győz"). És még egy fokkal inkább a sajátja lenne, ha így írna minden egyes mondatot: "azt gondolja, mások kívülről azt látják, hogy jön, lát, győz de eközben egyáltalán nem érzi úgy", de ez már mégiscsak sok, ennyire nem szabad az interneten kitárulkozni.
A szerző még nem felnőtt. Jogi értelemben az, dönthet akár az ország sorsát illető kérdésekben, akár a házasodás, alkoholizmus vagy zárdába vonulás mellett. Ezt a szabadságot kénytelen a törvénykezés végzetes könnyelműségének tekinteni. Ugyanis a szerző nem rendelkezik identitással, sem életszemlélettel, sem szilárd értékrenddel, de legkevésbé lelki egyensúllyal. Mindazt, aminek keretein belül meg tud jelenni, eredmények, tények, emberekben hagyott sekély nyomok jelzik csupán. Hol van az ember, aki odateszi magát és kiáll a placcra, még ha tojásokat dobálnak is? (Itt vissza kanyar az ország sorsára, de csak utalásszerűen...)
Csak annyit tud, hogy bizonyos dolgokat szeretne hinni, bizonyos dolgokban hinnie kellene, bizonyos dolgokat meg akar tenni, másokat pedig el akar kerülni, és annak téves tudatában válogat és kategorizál dolgokat, hogy ennek az egésznek itt van bármi értelme.
Na, ebből elég. Meg kell tanulnom magamat. Hogy ki vagyok, mit akarok, miért, és mennyire. Ledobni a címkéket és tudni máshogy csinálni, mint azok, akik ugyanazt a címkét hordták a világ szemében.