Beküldte Raya deBonel -
Tegnap egy bulin találkoztam egy házaspárral. Ez még nem is volna szokatlan, de azon már igencsak meglepődtem, hogy az asszonykáról kiderült: alig két hónappal idősebb nálam. Ráadásul már másfél éve házasok.
Tizenkilenc évesen persze ugyanúgy baromi okosnak képzeltem magam, mint most, de még a mostanihoz viszonyítva sem volt segédfogalmam sem a világról. Legalábbis az biztos, hogy nem tudtam volna felelősen egy ekkorát dönteni.
Irigylem azokat, akik akár a megismerkedés pillanatában biztosak benne, hogy ezzel az emberrel akarnak megöregedni, megráncosodni és hogy ugyanezt a mellet lógva is szívesen látják majd maguk mellett az ágyon. De szerintem pont az ilyen fiatalon házasodottakkal szokott megtörténni, hogy 25 éves korukra kinyílik körülöttük a világ, és rájönnek arra, amire én is: hogy 19 évesen még semmit se tudtak. Minél többet tud az ember, annál inkább rájön, milyen keveset tud.
És nem feltétlen arról van szó, hogy ki akarják élni magukat vagy hogy a jelenlegi párjuk elhamarkodott választás volt. Akár az is lehet, hogy az ifjonc arra ébred rá: jé, léteznek a másik nemben mások is, mint az én nejem/férjem. Nem is gondoltam volna.
Persze ha minden, ami történt, két évvel korábban történt volna, akkor most én is okos lennék, és biztos, és talán házas.