Beküldte Raya deBonel -
Minden kommunikáció szakos unalomig ismeri a Maslow-piramist. Nincs köze az egyiptomiakhoz, sem az inkákhoz, vagy tudom is én, kik szoktak volt piramist építeni, ezek után már ebben sem lehet biztos az ember.
Én is tanultam ezt, kismillió tárgyból, érdekes, hogy bár 38 éve írta le Maslow bácsi, még mindig aktuálisnak tartják abban a szakmában is (reklám), ahol ugyan évezredek óta azonos törvényszerűségek alapján manipulálják a népet, csak a modellek és elnevezések változnak, de azok baromi gyorsan...
Nem kommunikáció szakosoknak: a Maslow-piramis a szükségletek egymásra épülését mutatja be. Amíg az alacsonyabb szinten lévő szükségleteid nincsenek kielégítve, addig nem tudsz továbblépni, vagyis nem leszel igazán motivált a magasabb szintű célok elérésére.
A szintek, alulról:
1. Fiziológiai szükségletek, úgy mint levegő, kaja-pia-nő, alvás stb. Mondjuk az ábrával ellentétben szerintem a jó szex feljebbi szintekre is átnyúlik. Hát legalább az érzelmi kötődésig, nem?
2. Biztonság
3. Érzelmi kötődés, valahová tartozás
4. Megbecsülés
5. Kognitív szükségletek: gondolkodás, megismerés, tanulás, megértés
(6. Esztétikai szükségletek: kultúra.)
(7. Önmegvalósítás)
Az utolsó kettő az eredeti ábrában nem szerepelt, azért tették hozzá, mert a mai embernek, legalábbis annak, aki a reklámok célpontja, kevés teendője van az alacsonyabb szinteken, úgyhogy ezért mondja a Sör: "Annyi a világ, amennyit beletöltesz", az Arckrém: "A szépség szabadság", a Sportruha: "Just do it", a Víz: "Az ártatlanság íze". Nem azért választod ezt a vizet vagy sört, mert szomjas vagy, hanem mert azzal fejezed ki önmagad (ciki is lenne Paris Hiltonnak Mizse márkájú vizet kortyolgatni, neki még a kutyusa is drágaköves Eviant kap!).
No de nem akarom lezülleszteni ezt a szép elméletet. Én ugyanis egészen tegnapig csak a reklám kontextusában gondoltam erre az egészre, viszont tegnap kezembe került egy kóbor Nők Lapja, ahol Vekerdy írt egy keveset erről. Sose gondoltam, hogy a gyereknevelésben is közrejátszik (persze a "minden mindennel összefügg világban" miért ne játszana?), de most, hogy így belegondolok...
Például mindig mondják, hogy az elvált szülők gyereke rosszabbul fog tanulni. Nem azért van ez, mert a biztonságérzete megrendült, és amíg nem áll helyre, addig baromira nem érdeklik a tanulmányai?
És az újgazdag felesége, akinek hiába adnak pénzt, amíg az érzelmi kötődés hibádzik mögüle, nem tud nekiállni önmegvalósítani (még ha ez ki is merülne a szolárium és a műkörmös gyakori látogatásában)?
És hogy a "panelproli", aki megélhetési spórolást végez szabadidejében, nem fog érdeklődni a kultúra meg az EU nyújtotta lehetőségek iránt? És ki is mondja ezt, igaz, nem úgy, hogy Maslow-piramis, hanem úgy, hogy fontossági sorrend.
Itt véget is ér a bölcselkedésem, ugyanis saját tapasztalatként ennek csak az ellenkezőjéről tudok beszámolni. Sok mensással ellentétben én nem voltam "dafke kettes" tanuló, mindig szerettem, ha elismernek, mindig jó kislány voltam (na jó, egészen a legutóbbi időkig). Ebben biztos szerepe van Jóanyámnak, aki ezerrel pakolta alám a piramis építőköveit, tökéletesen megvolt az összes szint. Jól megdolgozott vele, és ki tudja, megérte-e: így felnőttkorom küszöbén nem azzal vagyok elfoglalva, hogy diákmunkából meg diákhitelből megteremtem magamnak a biztonságot, miközben ezerrel próbálok valakihez (bárkihez?) kötődni. Pontosan: önző kis önmegvalósító picsa lettem.
(Különben meg ki nem állhatom ezt a szót: "önmegvalósítás". Ameddig át nem esem rajta, addig valótlan vagyok? És Nofra is valótlan? Vagy nem? Akkor én valótlant állítok?)