VOLT

Manu Chao VOLT.

Az egyetlen előadó, aki meg tud mozgatni annyira, hogy eljussak a "jé, jön, jegyet kéne venni" állapotból a "itt a kezemben a jegy és már csak 30 méterre van a bejárat, ííííí!" állapotig.

Harmadszor láttam élőben, és most végre megvolt az első sor! Ráadásul nem is Manuval, hanem Madjiddal álltam szemben, aki volt annyira józan, hogy észrevegye a közönséget :-), sőt, rám is mosolygott egyszer.

Nofrának két koncert volt egyben: az első meg az utolsó. Újra és újra rájövök, hogy a fickó komolyan gondolja velem ezt a dolgot: mint egy igazi gorilla, beállt mögém, két kézzel kapaszkodott körülöttem a fémkorlátba, és úgy idegponton kapta azt a csajt, aki már sokadszor taposott a lábamra, hogy még én is meghallottam a tiltakozást. Mindeközben biztatott, hogy őrjöngjek még. Még jó, hogy lebeszéltem az aikidós pólóról.

Egyébként nem volt olyan jó a koncert, mint a tavalyi a Szigeten: alighanem Manu is öregszik már. Elég gyakoriak voltak a reggae-betétek, amikor nem "kell" ugrálni. Csak azt sajnálom, hogy én már a King Kong Five-ra se tudtam rendesen tombolni, ugyanis bordamagasságban négy kar fogott satuba. A csápolás maradt az egyetlen lehetőségem. (Asszem, elegem volt a kemény magból: kijjebb akár táncolni is lehet.) Vizet is csak a végén dobáltak, és szemtanúja voltam, ahogy két összekülönbözött rajongó öngyújtóval égeti két darabba Gambeat törölközőjét.