Beküldte Raya deBonel -
Hát eljött ez a nap is, hogy itt punnyadjak és kapirgáljam a billentyűket facéran.
Akkor lássuk mit lehet egy ilyen naplóba írni:
Felkeltem, dolgoztam, nem mentem edzésre ellenben elkísértem Egyetlenem hogy biztos legyek benne hogy elindult. Hazamentem, aludtam, felkeltem dolgoztam és most kopogok a klaviatúrán.
Ugye Nektek elég ennyi és jó sok helyről bejelentkeztek hogy a látogatottságot mérő robot ne lóbálja extra szűz olíva olajtól csepegő csülkeit.
Szóval nem…
Gondoltam…
:-/
Az úgy történt hogy…
Csütörtök reggel kicsit maszatosan kezdődött a nap. Lógott az eső lába, de a nap pengesugarai rövid egyoldalú küzdelem után átvették azt a pár almát amit délelőtt folyamán rendben el is fogyasztottak. A meló ugyan olyan szürke egyhangúsággal telt mint ahogy szokott. (Toner cserék, ’baromira nem érdekel az informatika, de ezzel kell dolgoznom’ felhasználók abajgatása, megfelelő titkárnőknél a napi pofavizit menetrendszerű elvégzése… meg hasonlók).
Dél körül telefon, Egyetlennel randit egyeztet majd találkozó. Nap kisüt, megyünk jegyet venni a Volt-ra.
Nyugati tér, lassan állandósult ideiglenes bodé, ablak kopog unott bérmunkás fiatal leányzó a készségesség álarcát próbálja felölteni s lép oda hozzánk.
’Szeretnénk jegyet venni… ’ kezdetű projektlemez megkapta a futtatás parancsot…
Futtatás elakad, hardverhiba. Az üdülési csekket lobogtatva kompatibilitási problémába ütközünk. Persze a ’manual’ szerint ezt az inputot is tudja a rendszer kezelni, de másik perifériát kell találni mert itt ez nem elfogadható. Automatikus hibajavitás gyanánt elindul a ’súgó’ s közli hogy a ’Mamut’-ban van olyan periféria ahol a nyeszlett papiradalékunkal sikeresen kísérelhetjük meg a projekt további futásának biztosítását.
A projekt háttérbe helyezésével egyidejűleg igénybe vesszük a Tömeg együttes mozgatására szolgáló rendszeresített átviteli eszközöket és felszállunk a ’nagy hernyóra’
Míg utazunk vigyorgok az utazóközönség által kiharcolt változtatás hangi megnyilvánulásán. Monoton női hang olykor-olykor programozza az utast hogy:
„- Kérjük az ablakokat tartsák zárva mert a légkondicionáló űzemel…”
Halovány mosoly elmémben, mikor a minden megállónál kinyíló ajtókra pillantok: Megint sikerült kidobni pár millát az ablakon hogy úgy 2 fokkal kevesebb legyen a hőmérséklete az izzadtság és olcsó kölni (stb.) egyvelegének. Szóval most nem 28 fok van hanem 26… Király!
Szerintem sztrájkoljunk!
Megérkeztünk a bronzba öntött kövülethez, s turistának álcázva odaállunk az információs térkép elé. Tüzetesen átvizsgáljuk, de csak nem találjuk rajta azt a fránya jegyirodát. Sebaj van itt egy nagyobbacska ’i’ betű alatt valami ’Help Desk’ szerü, hát neki szegezzük a kérdést, mire a válasz szinte magától érthetődő:
-Megszünt. Esetleg próbáljuk meg a könyvesboltban, vagy a Q. trével irodában ami van.
Hát ha már itt vagyunk akkor miért is ne, hiszen időnk mint a tenger és a 3 napi élelmet könnyűszerrel tudjuk biztosítani hiszen plázában vagyunk. :-)
Projekt futtatási kísérlet a könyvesboltban egyértelműen meghiúsult platform különbözőség miatt. Az Q. trével irodában meg készségesen közlik hogy a Voltra csak volt jegy és már nincs. Mosoly, kifordul és többet vissza sem néz, nehogy showbálvánnyá váljunk…
A Vágó műsorán nevelkedettek tudják hogy a felező és a közönség megkérdezése után még mindig ott a telefonos segítség, hát ezt sem hagyjuk elveszni. Többször 30 mp eltelte után felcsillan némi remény és a szomszéd utcában egy másik picinyke irodában nem sok reményt hozzáfűzve megint megpróbáljuk futtatni kicsiny programmodulunkat.
Recseg, ropog de a kezdeti nehézségek után kezünkben két jeggyel távozunk. Hurrá!
A következő pár órában jó túlélőhöz mérten külön utakon vívunk meg a Város forgalmi dugóival. Érdekesség (esetleg unalmasság) gyanánt mikor elhajtok az Árpád híd budai hídfőjénél még füstölgő autóroncs mellett mit hithű tűzlovagjaink még mindig permeteznek, felrémlik bennem régi fiúzenekar pár mondata miszerint ’Amerika visszainteget’…
A tervezett indulásig hátralévő pár óra még az utolsó simítások fényében telik: Útlevél, pénz, kulcs… bepakolva, rendben minden bent van. Telefon felvesz, rácsörög majd hallom amit hall a kedves:
- …Még el kell vinni a gyereket és aludnom is kell pár órát mielött indulunk, így ne hatra hanem este 10-re gyere…
Naná hogy persze arcomon kaján vigyor, de sebaj kaptunk pár órát…
//Itt most romantikus nyálas rész következne és ha már idáig elolvastad, akkor ettől tuti lefordulnál a székedről, így a testi épségedet védve inkább átugrom ezt a részt.//
Este 10 után Hősnőmmel befutottunk a találkozási pontra. Persze késve, de nem eleget hát korán érkeztünk.
A 4 testőrből ketten még pakolnak, a csomagtartóban még fellelhető az aksiról működő Weller páka, két emelő meg egy csomó mindennapi használatra szánt hasonszőrű ketyere. Szóval minden ’fontos’ dolog ami egy 17 napos körtúrához elengedhetetlen. A két menetkész Hősünk csatolt részeikkel együtt még úgy 2 órát álldogáltak az éjszakában a kocsi mellett mire az bepakolva indulásra kész állapotba nem került.
Összes csomag végre bent és mint jó autós, indulás előtt még egy utolsó terheléspróba:
„- Mindenki üljön be!”
Kocsi hasmagassága vagy 10 centivel lett kisebb, s tolatva már karcolja a normális magasságú járdaszegélyt. Az ’élménytúra’ ettől a pillanattól kezdve biztosított. :-)
Könnyes búcsú, véget nem érő csókok után elindultak…
Mostanra már Bulgáriában keresnek utat maguknak, a kicsiny társaság kezd a csomagokkal együtt összerázódni én meg kereshetek valami wellness központot ahova a visszatérő Kedvesemet elvihetem hogy kipihenje majd magát.