Beküldte Raya deBonel -
Végem van, szakember szőkézett le. Pontosabban szaklány.
Most voltam először olyan fodrásznál, aki jó eséllyel fiatalabb nálam. Egy hete kezdett. Látszott is, na nem a hajamban nem volt profi, hanem a small talkban. Elég hosszan szemeztünk némán a puncstortája fölött (imádtam, kockánként ette, lásd előző bejegyzés), miközben "HBO-t-is-fogom" fóliákkal a fejemen vártam az idő múlását.
Nekem a fodrász mindig egy kínszenvedés. Vagy mindjárt le"gázos"ozza a hajamat, vagy négycentis hidrogénszőke csíkokat gyárt bele, vagy egyszerűen félek tőle, hogy a mentális névjegyzékben megkapom a "flúgos" jelzőt, és meg se merem említeni például a látszólag magától meg-megmozduló piros matchboxot a pulton.
Még rosszabb, ha már másodszor megyek, és nem tudok azzal takarózni, hogy "most végzek a Külkeren" meg hogy "Pesten lakom", előbb-utóbb muszáj bevallani a Mensát vagy azt, hogy hobbi gyanánt írogatni szoktam. Már látom is, ahogy kigyullad az "elmentve" lámpa, és többet az istennek se szerkeszthető az a bejegyzés a névjegyzékben.