Osztálykirándulás

Rémálomszerű hétfőm volt. Öt óra alvás után indultam neki Strasbourgnak, az laza 600 kilométer, de hagytam rá 9 órát, hogy biztosan beérjek. Na, az hamar eldőlt, hogy Belgiumon át most jövünk először és utoljára. Nem nagyon vezettem ott, észre se vettem, hogy ők ezt útburkolatnak csúfolják. Nem mintha nagy kárt tett volna csodás járművemben: két órán keresztül átlag hússzal mentünk. Nem is ez volt benne az ijesztő, hanem hogy tíz percekig nem mozdult semmi, és szemlátomást se baleset, se útépítés nem volt, úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy itt* minden munkanap ilyen. Hallottam már a belga közlekedés, khm, sajátosságairól, de ha ez ellen nincs minden nap tömegtüntetés, és nem dobálják záptojással a közlekedési minisztert, akkor minden egyes belga egyetemlegesen felelős ezért.

Ehhez képet már nem is volt akkora lelkifurdalásom, amikor a fizetőkapu után még becsatoltam az övemet, és csak utána néztem rá arra a helyi fehér Renault-ra, amelynek a gazdája, miközben a balra tátongó három négyzetkilométernyi területen megkerült, dudált és mutogatott, hogy miért nem húzódtam le. Biztos az a tíz másodperc hiányzott neki.

Azért humorérzékük is van, öt kilométerenként kihelyeztek egy plakátot egy szomorú, tolószékes kislányról, lokalizálva** olyasmi szöveggel, hogy "miért mentél olyan gyorsan?" Egy idő után kezdtem bekattanni és minden alkalommal válaszoltam is neki, hol azt, hogy "mert be kellett hoznom a dugó miatt kiesett időt", "apád fejre állt a pályán, nekem meg kerülnöm kellett", "anyád meg miért nem vesz téli gumit?", hol meg csak a középső ujjamat.

Ezek után egész simán begurultam a Parlamentbe, hét órás menetidővel. A kis lila gombóc csont nélkül becsusszant a személyzeti parkolóba, sőt, kifelé menet tök véletlenül még a biciklis sort is elcsíptem, így ingyen kaptam meg azt a bérbringát, amit az állomáson 15 euróért adnak, és olyan gyorsan elfogy, hogy mindenki hétfő délben ácsorog érte, még az is, aki szerdáig nem is használja. De most hadd ne kezdjek bele a szervezési bénaságok felsorolásába, mert az sokáig tartana. A munka összesen nem volt egy óra, legalább gyorsan beeshettem az ágyba. Ma meg hétkor kellett kelnem, egy újabb tízperces ülés kedvéért, és az is tudatosult bennem, hogy vége a menzán a salátapúpozó versenynek, az uniós intézmények közül utolsóként a Parlament is rájött, hogy súlyra kell adni a céklát és kaszinótojást.

A cinikus hangvételem fő oka, hogy a szállodában a légkondi képtelen meleget csinálni az ajtón befújó hideg miatt, az internet meg legalább olyan lassú, ahányszor összeroskad, hiába akarok én Synfig oktatóvideókat nézni rogyásig.

*Antwerpennél kezdődött (mint nagyjából az ország is), ott az volt kiírva, hogy a Ringen Berchemig dugó. Na, ez pont annyit mondott nekem is, mint most nektek. Aztán kiderült, hogy az a lehajtó. Ott az volt kiírva, hogy Machelenig dugó. Amott meg az, hogy Brüsszelig.
**Nem vicc, nem csak lefordították ám, hanem a flamand részen copfban volt a haja, Vallóniában meg kibontva. Fontos az apróságokra is odafigyelni, elvégre mindenkinek van ideje menet közben észrevenni a különbségeket.