Beküldte Raya deBonel -
A nyomokban kék szemű lány pár perc késéssel, lélekszakadva érkezett meg a semleges közegnek számító gyorsétterem elé. Már szinte sikerült elfeledkeznie az eldugott kelet-európai országokra jellemző útviszonyokról, ám egy zökkenő után üresen forgó pedáljai gyorsan eszébe juttatták. Könyékig olajosan, szentségelve éppen a biciklit igyekezett lekötni, amikor hirtelen észlelte a másik jelenlétét. Hátrafordult.
A finom vonású, enyhén borostás fiatalember már egy ideje figyelte a lányt, és most úgy döntött, hogy előlép. Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, nem kezdeményezett bemutatkozást, hiszen amúgy is ismerték egymást. Türelmesen megvárta, amíg a lány elrendezi a biciklit, egy, még Hollandiából maradt szalvétával megtörli az orrát, aztán az étteremhez kísérte. A lány rögtön eltűnt a mosdóban, és titokzatos műveleteket végzett lúgos vegyületekkel. Végül rendbe szedte a biciklizés kedvéért a zoknijába gyűrt nadrágját, és kilépett a női vécéből.
A fiatalember a kávézóban, egy sarokasztalnál várta. A lány lerakta a táskáját a vele szemben lévő székre. Mindig a padon szeretett inkább ülni. A fiatalember, mintha csak meghallotta volna a gondolatait, megszólalt:
- Ha gépezni fogunk, jobb, ha mellém ülsz.
Egyébként még vagy két órán át nem gépeztek. Egyikük sem tudta igazán, hol kezdje. Azok után, hogy az interneten, kvázi ismeretlenként, megegyeztek róla, hogy húsvétkor együtt végigmennek a világ legveszélyesebb ösvényén, nem maradt sok megbeszélnivaló. Később felváltva a pulthoz mentek, a lány egy zöld teáért, a fiatalember két sajtburgerért meg valami üdítőért. Nem kóla - tippelt a lány. A fiatalember határozottan nem tűnt kólás típusnak. Vékony volt, Apple-rajongó, a végletekig bizalmatlan, és a lányt mulattatta a makacs racionalitása. A két világ nem érti egymást, de az ő világa még saját magát sem érti - gondolta.
- Az elmúlt években minden kütyüt megvettem magamnak, ami csak eszembe jutott - mondta a fiatalember, a lánynak arra a kérdésére, hogy van-e sisakra rögzíthető kamerája. - Most jött el az ideje az utazásnak.
A fiatalember végül úgy döntött, ideje kiszemelni az áldozatokat. Elővett egy Macbook Airt. A lánnyal önkéntelenül összébb hajoltak, ahogy a képernyőn sorjázó neveket figyelték. A fiatalember egyből kizárta azokat, akik a fotó alapján melegnek tűntek, a lány megvétózta a 18 éves svéd lányokat. Erkölcs is van a világon, elvégre. Végül többnyire férfiakat választottak, mivel megállapodtak, hogy a lány lesz a kapcsolattartó. Neki már volt neve ezen a hálózaton.
Közben egyre több minden derült ki a múltjukról, a jelenükről, a családjukról. Kiderült, hogy a fiatalember absztinens, amitől a lány egyből égnek emelte a tekintetét. Ismerte a típust. Utánozták egymás testtartását, de a legritkábban néztek egymás szemébe. Búcsúzáskor a lány ennyit mondott:
- Valamelyikünk a másik agyára fog menni. Vagy visszafogom magam, és akkor te az enyémre, vagy nem, és akkor én a tiedre.
- Már többen próbáltak kiakasztani, neked sem fog sikerülni - felelte a fiatalember.
- Vagyis mindenképpen te mész az én agyamra. Szuper - mondta a lány, és gyorsan elköszönt. A fiatalembernek nem volt kabátja. A lányban pedig megmagyarázhatatlan vágy ébredt, hogy egyszer valaki egy vonatra fesse az arcképét.