Beküldte Raya deBonel -
Pont összejöttek a dolgok. Tegnap volt Lakshmí istennő születésnapja, a Kartik hónap kezdete. Ilyenkor ha 30 napon át minden este gyertyát gyújtasz és kívánsz valamit, állítólag valóra válik, rohamléptekben lehet gyógyulni, és persze a házszentelésre is ez az időszak a legmegfelelőbb. A papunk úgy magyarázta, hogy ez a monszun, azaz az istenek szunnyadásának utolsó hónapja, ilyenkor, félálomban, mindent megígérnek, csak hagyjuk még őket kicsit aludni. Ezzel a szemlélettel teljes mértékben tudok azonosulni, a fehér ruháktól sem kell félnem, és az indiai kaját is szeretem, minden adott volt tehát, hogy elmenjek a Bhakti Kutir újjászentelésére.
Először mécsest kellett ajánlani... Krisna és Buddha szobra volt ugyan az oltáron, de azt mondták, lehet bárkinek. Gondolatban vakartam a fejem, mert miféle istene van a magamfajta hitehagyott katolikusnak, aki még csak nem is hippi, de végül csak megoldottam a Nagy Zöld Trüsszentő közbeiktatása nélkül is. Ezután kezdődött a ceremónia, ahol dupla sebességgel kellett csöpögtetnem a virtuális Gangesz-vizet a lakásom négy sarkába, mert még a Vész barlangjának is nálam volt az alaprajza (kis édes, mondtam neki, mire kell, meg hogy kézzel bőven elég, erre AutoCADben rajzolt, méretarányos tervrajzot küldött, amin a szétdobált ruhák csak azért nem voltak takaros kis ikonnal feltüntetve, mert én még nem jártam ott). Rugalmas egy vallás, nem csinálnak problémát abból, ha a közönség röhög, a pap a szanszkrit imák között magyarul tart eligazítást, és a ténylegesen felszentelendő lakások nincsenek is ott. Néhány anekdotával is gazdagabbak lettünk a démonűző rizsgolyók ördögi hatalmát illetően, ami még ingatlanpanamák esetén kaphat jelentős szerepet az ember életében.
Aztán tüzet gyújtott, amibe néha egy-egy szem árpát is felajánlott. Ő. Mert szemből, felőlünk konkrét árpazápor hullott, a célzókészségünkről annyit, hogy nem értem, hogy van még mindig két szeme a pap bácsinak, én mindenesetre az összes fehér(hihi)neműmből csak úgy szórtam az árpát idehaza. Annyi áldást kaptunk, hogy még papot is ölhetünk, a gyerekcsinálásról nem is beszélve. Komolyan, ha egy ilyen krisnást hallgat az ember, elgondolkodik rajta, hogy mi szükség van gyógyszerekre, zárakra meg internetre. Ők úgy élik meg, hogy az istenek, szellemek és minden egyéb ellátják őket mindazzal, amire szükségük lehet, amivel meg nem, az vagy szembejön, vagy nincs benne a karmádban.