Beküldte Raya deBonel -
Aki az előző bejegyzést a magas nyálfaktor miatt nem bírta végigolvasni, az ugyanezzel a mindig-várunk-valamire szindrómámmal szembesülhet ebből az irományból is.
Ugyebár amíg nem volt saját lakásom, addig szűkölve nézegettem a fantáziadús konyhai eszközöket az Alice Délice-nél, sőt, már kezdtem sejteni, hogy engem is elkap majd a Maisons du Monde világa,és nekem is lehet majd gyümölcsöstálat ajándékozni simán. Most, hogy végre van saját konyhám, ahol senki nem fogja mosogatógépbe gyömöszölni a féltve őrzött, lehelettel tisztított Shun DM0716 kódnevet viselő,32-szer hajtogatott damaszkuszi acél zöldségeskésemet (nem utolsósorban én magam sem, mivel nincs mosogatógépem), rákattantam ezekre a dolgokra.
És persze porszívó is kell, és vízforraló is, és hajszárítóm sincsen, és de krémlevest akarok csinálni, botmixer kell, jaj, és zabpehelykenyér! Vegyünk már egy szendvicssütőt,ami lehetőleg kontakt grill és gofrisütő is, hátha majd ettől kipróbálom a híres belga receptet. Na meg a munkába járós blúz az ciki, ha gyűrött. "Így kezdődött. llyen ártatlanul. Ilyen játékosan."* Aztán már ott tartunk, hogy egy kortárs iparművészeti remeket fogok vásárolni, ami remélhetőleg vasaló.
Komolyan mondom, nem is tudom, hogy lehet ilyen szép. Szerintem még a bugyikat is vasalni fogom, csak hogy a kezemben tarthassam, láthassam, hogy ugrálnak a beállítások attól függően, hogy milyen anyagot vasalok éppen. Talán beszélni is megtanítom. Lehet, hogy a kedves olvasó most mosolygva arra gondol, hogy egy másik, szintén formatervezett entitás iránti érzelmeimet vetítem ki egy tárgyra, de megnézte a kedves olvasó a képet? Eddig bárkinek mutattam, maga alá pisilt tőle. Ideértve a kedves,formatervezett entitást, akihez valószínűleg vasalóval fogok utazni, hogy az ő ingei is makulátlanok legyenek.
És hogy miért nincs még a kezemben? Hát megint várni kell valamire. Az első októberi fizetésre.
*Darvas Iván: Lábjegyzetek (nem tudom, hányadik oldal, kívülről tudom az egész könyvet)