Beküldte Raya deBonel -
Nagy megkönnyebbülés, hogy voltaképpen én szeretek megdolgozni a pénzemért. Persze tartom magam annyira, hogy megérdemeljem az itteni fizetést, na de akkor is az a normális, amit ma csináltam: 10-re bemegyek, végig odafigyelek az ülésen (semmi Facebook vagy Metro újság), és mivel a németes kolléga gyakorlatilag alig jut szóhoz, ketten dolgozzuk végig a napot, délután ötig, ahogy a nagyok szokták. És a magyar küldött az üveg túloldalán címeres papírra írta Wordben, amit mondtam, két hozzászólás között megvitattuk, hogy Moldova vagy Moldávia, és hogy franciául a "bis" azt jelenti, hogy "a" (esküszöm, én még ilyet nem hallottam, pedig én voltam az egyetlen, akinek vizsgája volt franciából), meg hogy Lietuva az melyik balti állam.
R-rel olyan jól ment az együttműködés, hogy a magyar küldött konkrétan annyit hallhatott, hogy "most térjünk" (női hang) "át a harmadik pontra..." (férfi hang). És mindig megvártam a köhögéssel, amíg a többiek befejezik. Ha megfulladok is!
Közben pedig nagyon aranyos volt, hogy kimentünk ebédelni a két férfi kollégával, még hozzánk csapódott egy kollegina, aztán egy étteremben megláttunk még kettőt, és ott és akkor valahogy evidens volt, hogy én a pasikkal megyek. Nagyon kedvelem a női tolmácsokat is, szó se róla, de velük eddig még csak gyereknevelésről, filmekről és fodrászokról lehetett beszélni, a pasikkal viszont meg lehet vitatni az Élet Nagy Kérdéseit (milyen tabletet vegyünk a kabinba; hogy menekítsük haza családunkat Magyarországra világégés esetén; benzint jobb tartalékolni vagy vizet), miközben egy kórház éttermében iszogatjuk az almalevet a thai wokzöldség, burger vagy esetemben póréhagymaleves mellé. Néha egy műtősköpenyes doki vagy lenőtt hajú, papucsos nőbeteg tántorog le egy kávéért, de egyébként normálisak vagyunk meg minden, amit meg J. mondott, hogy publik-gasztro-gruppen, na, az szemenszedett hazugság.
Utána pedig, mint minden tisztességes tolmács, különösebben fáradt még nem vagyok, haza bírok jönni gyalog, vacsorát csinálok, utazós blogot írok, funkcionális vagyok meg minden, csak éppen nincs kedvem emberekkel lenni. Így szép az élet.