Igazán előrehaladhatna annyit a globalizáció, hogy nem csak az idióta amerikai népszokások jutnak el hozzánk, hanem mondjuk lehessen kapni avokádós shake-ízesítőt és (hogy Carlosnak is jó legyen) Nuts csokit Magyarországon.

Elnézést, megint békaperspektívát használok, de lenni most exuberantly pleased frog, ugyanis sikerült az angol üzleti felső.

Újabban a Bodies-t már úgy reklámozzák, mint "minden idők legsikeresebb kiállítását". Megkérdeztem Nofrát, vajon ezt mire alapozzák. Aszongya:

- Biztos azért, mert itt akkor is vannak emberek, amikor már bezárt.

A tábori étkezésekhez még számítsuk hozzá, hogy legalább háromszor annyi időt vesznek igénybe, mint maga az effektív táplálkozás, mert mindig odaül még valaki az asztalhoz, aki persze megint visszaveti a társaságot a joghurt szintjére, pedig már majdnem eljutottak a még-egy-kávé magaslataira...

Egy ilyen szeánsz alkalmával történt, hogy Tudor, unatkozóban, egy feleslegessé vált kis dobozos lekvárt balanszírozott ki a pohara peremén. Mizsa az alábbi mondattal dicsérte meg:

- Még sok ilyen kiegyensúlyozott lekvárra lenne szükségünk...

Péntek délután ha jó, ha nem jó, vízen voltunk. Az utolsó pillanatban sikerült jegyet szereznünk a 100 fős Jókai gőzösre, ami két órán keresztül imbolygott, pöfékelt, hablatyolt velünk a Balatonon. Egy kis vitorlás követte, az Endorfinia.

A tábori előadásokon azt vettem észre, hogy hajlamos vagyok nem végighallgatni őket. Az öltözködési tanácsadót szerintem azért ültem végig, mert féltem, hogy ha felállok és kimegyek, pont hallani fogom, ahogy elmondja a véleményét az "éppen távozott hölgy ruházatáról";-)

A versengésről szóló pszichológiai eszmefuttatás érdekes volt ugyan, de túlságosan működnek még bennem a külkeres reflexek: te slide-olsz, én alszom. Nem bírok odafigyelni arra az előadóra, aki a diáit olvassa fel. Néhány gondolat megragadt bennem:

A csütörtököm elég zűrösen indult, fél óra hiányzott, hogy minden tökéletes legyen. Így kispóroltam a kölcsönkenyér belét: a visszaadandó DVD a gépemben maradt. Zoknit is elfelejtettem vinni, úgyhogy megértettem, miért szerette Jézus jobban azt a szolgát, aki a rábízott tálentomból tízet varázsolt, mint aki csupán megőrizte. A szaporítás hasznos képesség.

Biztos mindenki nagyon kíváncsi, hogy ugyan mi volt nekem négy napon keresztül fontosabb egoizmusom zászlajának lobogtatásánál, és/vagy aggódik, hogy milyen természeti katasztrófa vághatta el információs köldökzsinóromat, mely a világ teljességéhez csatol. Hát Mensa-tábor volt, ami mindkét kritériumot kielégíti.

Jó pár bejegyzés fog még erről az orbitális happeningről regélni, ugyanis a téma kellően összetett ahhoz, hogy több aspektusból megvizsgálva, más-más fénybe helyezve a történteket napokra nyújtsam az emlékezést. Nem akaródzik vége lenni.

Úgy aludtam, mint akit puskáVAL lőttek ki.

Aztán gazdagabb lettem két műanyag kártyával (na jó, az egyiket csak a harmadik kirendeltségen tudták kiadni, a másikra meg fél órát vártam), ami csak még PLASZTIKusabbá tette indulásom közelgő dátumát...

De legalább orvosi ellátásra jogosult leszek. Azt írják, ugyanúgy látnak el, mintha az adott tagállamban lennék biztosított. Ez egy Magyarországra utazó angolt mondjuk biztos kevéssé nyugtatna meg, de Keletről nézve egész jól hangzik.

Kosztolányi alapján Maitai: Most színes pizzákról álmodom. 

Mostan színes pizzákról álmodom.