Lassan szokássá válik, hogy kedd esténként buli van a Ta- illetve Tomásoknál. Itt rendszerint a keleti blokk szerepel, én viszont most becsempésztem Alice-t is, aki amellett, hogy az osztrák Sebastiannal egy idő után már csak ő tudott kommunikálni (érdekes a srác, ha részeg, elkezd franciául beszéni) nagy segítségünkre volt, amikor Scrabble-t játszottunk franciául: rakd sorrendbe a "Voulez-vous coucher avec moi?", a "Tu as des beaux yeux" és a "Tu cama o mi cama?" mondatokat úgy, hogy értelmes és sikeres párbeszéd jöjjön ki belőle. Pár-beszéd, hehe.

Ma szerintem az összes kacsát egyszerre látómezőmben tudhattam. Falkában követték a parton sétáló három nénit lefelé a folyón. Naná, megismerték a zacsikat: minden nap ezekből kapnak enni. Van pár öreglány, aki nem bírná elviselni, hogy reggelente csak a kutyájával tegyen jót, úgyhogy felpakol egy nagy zacsi száraz kenyeret, oszt' jön.

Esküszöm, láttam gyilkosnyúl-kesztyűbábot.

Van itt egy olyan képződmény, hogy Lotería de Navidad, azaz össznépi karácsonyi lottó, amit a vaskereskedéstől a kínai boltig mindenhol lehet kapni, de ezen felül még rikkancsokat is üzembe helyeznek, akik forgalmas helyeken időnként elbődülnek, hogy blablabla Návidáááád!

Még nem adtam fel a reményt (és ha eddig nem, akkor erre a kis időre már nem érdemes :-P), hogy egyszer majd kommentek hada özönli el szellemi hálószobámat (hm. hálónak web, de az angol bedroom mennyivel jobban kifejezi, hogy nem csak hálni lehet benne! mindegy, én itt születtem, ez a nyelvem, a többit képzeljétek oda.)

Valladolid. 2008. Vasárnap. Ebédidő körül.

Arról, hogy miért jobb egy nagy hagyma kettévágva, mint egy kis hagyma.

Mert akkor a fél hagyma úgy érezheti, hogy tartozik valakihez. Hogy van neki egy másik fele valahol, ha az a másik már rég a lábasban sorvad üveges levelekkel, pici olajon, akkor is.

Most valahogy meghallgatnám a "Huszárgyerek, huszárgyerek" című népdalt. Van ilyen is.