Szeretem, ha egy kapcsolat az őszinteségen alapul, ha a nézeteltéréseket nyíltan megbeszélik és közösen megoldják a felek. Imádok vitatkozni, sőt, veszekedni is.

Milyen jó dolgom van: Nofrával olyan témákról lehet veszekedni, mint hogy elkerülheti-e valakinek a figyelmét az egyiptológia szak létezése, vagy hogy etikus-e gorillákat küldeni a szülinapi bulit szervező feleség után, vagy hogy a nulla szám-e vagy helyiértékpótló jel.

Szóval a holland azért volt ittas, mert hárman az alábbiakban leírt játékot játszották.

Minden résztvevő kap egy "nevet", amiben kötelezően szerepel a "fuck" szó. Mondjuk, az első a fuck-fuck, a második a tit-fuck, a harmadik a couch-fuck... Na. És akkor elkezdi az egyik, felváltva a térdére csapva meg tapsolva, hogy

"I wanna fuck-fuck, I wanna tit-fuck..."

Itt veszi át "tit-fuck", hogyaszongya

"...tit-fuck, I wanna couch-fuck..."

Pénteken életem első meglepetés szülinapi buliján vettem részt. Nem úgy, az enyém márciusban van. Reggel kaptam a fülest, hogy az egyik T a három közül hamarosan esedékes, és legyek szíves 9-re megjelenni, ugyanis az ünnepeltet fél tízig viszik elterelő sétára.

Mi a fenét lehet ajándékba vinni egy negyedszázados programozónak? Nekem is pontosan akkora abszolút nulla volt a fejemben, mint a tisztelt olvasónak, totális lefagyás. És akkor reboot, bemelegítés, arra jutottam, hogy tortát sütök. Ilyet se csináltam még, de valamikor el kell kezdeni.

Valami nagyon jót játszottunk pénteken, mielőtt ráeresztettek volna minket a szimulátorra (most először élesben! csapatunk megállíthatatlan, ugyan mindjárt elsőre azt a gépet választottunk, amin nincs telepítve a szoftver, de aztán...!!).

A kételkedőkkel ezennel közlöm: nem vagyok szociális csökevény. Egyszerűen beletelik egy hónapba, mire az embernek úgynevezett "amigo"-i lesznek itt. Mások korábban kezdték, ennyi.

Most már csaknem mindennap akad valami. Felvettem a forgási sebességet. Majd holnap alszom.

Mit mond a német erasmusos, ha felfedezi, hogy a tanár nem jött el órát tartani?

- Scheisse, no hay clase?

Valladolid utcáit éjjelente elönti az az összehasonlíthatatlan illat, vagy inkább szag, amit talán azok ismerhetnek behatóan, akik a nemtommikori gittegyleti táborban a disznófeldolgozó mellett tanyáztak. Gyanítom, hogy a tejgyár lehet a kibocsátó, mindenesetre engem a száraz kutyatápra emlékeztet. Ez a nem túl kellemes hangulatú bevezető a későbbiekben tárgyalt események okozata.

Megcsináltam. Kivittem. De nem volt egyszerű.

Attól féltem, amit esetleg alatta találok. A tetem holt súlya, az ijesztett. Nem bírtam hozzányúlni kézzel, még gumikesztyűben se. Gondoltam, ráborítom a zacsit, és úgy könnyebb lesz. Csakhogy a zacskó alja lyukas volt. Alighanem kilógott egy-két toll, amikor az utcán masíroztam a kb. 50 méterre lévő nagy konténerek felé...