Nem megy ki a fejemből a szőke herceg témája. A lányoknak, nőknek, és főleg nekem, kell-e, és ha igen, mi kell belőle egyáltalán?

Alaphelyzetben az első benyomás az, amitől a herceg több, mint egy álruhás herceg, vagy egy egyszerű alattvaló. Lovának alapfelszereltsége az alakját bearanyozó napfény, haja hullámosan keretezi megnyerő arcát, páncélja ragyogásával csak kék szeme vetekszik... szóval egy jó pasi, akitől az embernek első pillantásra csorogni kezd a nyála.

Lepanto utcai anarchoszindikalista közösségünk gyönyörűen modellezte az intézményesüléssel együtt járó problémákat.

Az alapkonfliktus az volt, hogy a közösség egy tagja (Alice) szignifikánsan nagyobb tisztaságigénnyel bír, mint a többiek, viszont az önérzete még ennél is magasabb szintű. Magyarán derogál neki, hogy "akit előbb kezd el zavarni a kosz" alapon mindig ő takarítson. 

Sejtettem én, hogy a mosás mégsem olyan egyszerű történet, mint ahogy anyukám három évtizedes rutinnal azt megpróbálta elhitetni velem. Rengeteg tényező szerencsés együttállása szükségeltetik hozzá. Működő mosógép, megfelelő alapanyagok, a lakótársak együttműködése (senki ne akarjon egyszerre sütni és főzni), továbbá az output elhelyezésére szolgáló infrastruktúra foglaltsági szintje - ezek mind döntő faktorok.

Mindig voltak dolgok, amiket vártam, elvártam az élettől. Ezek olyanok voltak, amiket aztán meg is kaptam talán pont azért, mert csak azt vártam el, amit joggal remélhettem. Hasonlít ez ahhoz, hogy én nem azért tűnök "mindenben tehetségesnek, amihez hozzányúlok", mert akkora ász lennék, hanem mert ahhoz nyúlok hozzá, amiben várhatóan jól fogok szerepelni.

Szeretek úszni, legalábbis itt, Valladolidban szeretek. Otthon nem szerettem, pedig évekig jártam "tanfolyamra". Azért teszem idézőjelbe, mert most jövök rá, hogy nem (csak) az én hibám, hogy mindig én voltam a lassú, a béna, az utolsó. Nem is tanítottak igazán.