Minimáléletmód van most már. Én például körülbelül azért hevenyészek ledéren még mindig az ágyban, hogy (ahogy Karinthy Cini, amikor kicsit maga alatt volt morálisan meg anyagilag) reggelizni már ne kelljen.

A kajakiadásokat egyébként is visszafogjuk az értelmetlen ajándéktárgyak javára. Kinek lenne kedve januárban hazatérvén csatázni az időközben öntudatra ébredt maradékokkal a szintén vakációra szenderült bojler kibocsátotta első Celsiusokért?

A bejegyzés színvonaláért én kérek elnézést, de ő a felelős.

Izgalmas játék, ahogy kibontja az ember a műanyag borítékot. Felhajtja a zárófület, ujjaival finoman benyúl a céltárgy mögé, óvatosan, nehogy elszakítsa, szétválasztja a csomagolást a lényegtől, aztán csak érzéssel megnyitja a kétoldalt összeolvasztott szegélyeket, egyenessé boncolja a műanyag fóliát, ahogy a tervező megálmodta, testháló, ahogy Erika néni mondta technikaórán. És ott pihen előttünk ő, ó, ő. Játszhatsz az ékezetekkel, de az élvezet nem játék.

Meghalok egy lapkasajtért.

 Megvannak a hostelnek is az előnyei. Például utána sokkal-sokkal jobban tudom értékelni azt a fürdőszobát, ahol nem eveznek át a hátam mögött félmeztelen idegenek fogmosás közben.

 Az olasz kajára az jellemző, hogy még azt is szeretem, amit egyébként nem szeretek. Pizzából és fagyiból (ottlétünk alatt ezek képezték táplálkozásunk alapját) például gyakorlatilag mindegy volt, melyik ízt választom: mindegyik rettenetesen finom volt.

 Azért az lélegzetelállító ebben a városban, hogy bármerre lép az ember, előbb-utóbb elé ugrik a történelem.

Vagy valami más.

Mindenesetre a hőmérséklet - Valladolidhoz viszonyítva - kellemes 13 fok körül mozgott. Következésképp amikor tisztességes európai városban hó szitál, akkor mi úsztunk az esőben.

 A második nap megérkezett Dimitrij, aki 22 éves és Diesel-boltvezető létére az oroszon kívül semmilyen nyelven nem tárgyalóképes, úgyhogy a hátralévő időben én Nyina Osztrecsenka, néma orosz kuzin szerepét játszottam.

Nohát, írgyunk akkor valamit az örök városról. Leszögezem: nekem nem a szívem csücske. Harmadszor jártam most ott: először nyáron, de esőben, másodszor ötven fokban, most pedig télen, de az évszaktól függetlenül minden képem antik. Van neki egy barnás árnyalata.

Fejezetcím gyanánt hostelünk freskóit láthatjátok, avagy Róma hét lépésben.