Ánya azt mondta, az ő európai tartózkodását madarak fémjelzik... hát ha ez igaz, akkor az én életem mérföldkövei a levesek. Ugyan régebben hadakoztam ellenük, nem akaródzott békés fogyasztási jószágként tekinteni őket... de mára megértettem: sorsunk elválaszthatatlanul egybefonódik.

A borsóleves, amit még Jóanyám készített, amikor pici voltam... Garfield-ot megszégyenítő ügyességgel halásztam ki belőle a szemeket.

A tárkonyos vadraguleves, ami a tiramisuval együtt a "nahát, kislányom, megjöttél?" menü rendíthetetlen oszlopa volt.

Kedves Jézuska!

 Nem voltunk mindig ilyen jóban, igaz? Gyerekkoromban mindig azt mondtam, csaltál, mert sose kaptam meg mindent, amit kértem. Ahelyett, hogy megköszöntem volna, mekkora fantáziával áldottál meg. Mindig ki tudtam találni olyat, amit nem lehetett teljesíteni!

- Szusi mester harminc éven át gyakorolt, hogy így fel tudja darabolni azokat a makrélákat - jegyezte meg a senpai, amikor észrevette, milyen áhítattal bámulja a fiatal tanítvány a munkálkodó mester tökéletes mozdulatait. - Amíg te is meg nem tanulsz úgy bánni a késsel, mint ő, jobb, ha a közelébe se mész a halaknak.

- És min gyakorolt? - kérdezte a kisfiú.

- Olyan tanítványokon, akik túl sokat kérdeztek - felelte a senpai, és szenvtelen arccal megpiszkálta a tüzet.

/Micsiro Koizuki: Szuzuki lazacai/

Micsoda ötlet már december 11-én megtartani a szilveszteri bulit (dupla berúgás)! 35 ezren gyűltek össze Salamanca főterén.

Tegnap este elmentünk Alice-szal fényképezni. Valladolid báj nájt.

 
"A forgó világ szökőkútja", Plaza de Espana. És a hetedik napon megpihent.

Ma délelőtt félkörívbe görbült előbélnyílással közlekedtem. Először is végig Bob Marley: Jammin' című száma ment a fejemben, másrészt ugyanezt a fejet képtelen voltam elfordítani a tanterem ablakán túl zajló szemérmetlen hópehelybálnak...

Úszni is leginkább háton esett volna jól, hogy közben is lássam, de tartottam magam a tervhez: négy hossz mell, négy hossz hát, négy hossz gyors. Mikor legközelebb ennyire vizes leszek, már január elseje lesz, és Cinetrip a Rudasban.

Ebéd után felszerelkeztem egy fazék genmaicha teával és hősiesen bevonultam apró disznóólamba. A feladat: hét percnyi fókuszcsoportos beszélgetés írott formába konvertálása, természetesen spanyol nyelven.

"Egész életemben arra az emberre vártam, aki a kedvemért mazsolát tesz a húslevesbe. Ez ugyanis a két kedvenc ételem, és mindig irtózatos dilemmában voltam, amikor anyukám megkérdezte, mit főzzön nekem, hogy örüljek."

/Griselda Bellini élete és remekei/