zsenge gyökerek és gyönge szekerek

Megint előállt az a helyzet, hogy az ember utálja, hogy ennyire szereti ezt a szakmát. Mert ám nehéz, stresszes, és van valami alattomos megterhelés is benne: az, hogy egész nap mások agyhullámai grasszálnak a fejemben. És, főleg ha politikusokról van szó, ezek a hullámok nem mindig olyan harmonikusak. 

Eseménydús délutánom volt az AGRI bizottságban. Azt hittem, az ír külügyminisztert, a montenegrói parlament elnökét és a leszbikus, meleg, biszexuális és transszexuális horvátok katolikus egyház általi vegzálását már nem lehet felülmúlni, erre jöttek a mézelő méhek, a kotlóstyúkok és a vemhes kocák. De a legjobb az volt, amikor a marhahúsnak címkézett lóhúsról beszélve az egyik angol poénkodni próbált a trójai falóval, mire Adélka: "ló után köpönyeg"...

Remek szórakozást nyújtott ez a hétvége, úgy is mint magyar-angol gyakorlás, programozási nyelvek félidős vizsga és két angol-magyar fordítás gatyába rázása Hálózat-Diesel Kapcsolóval és II. János Ádám liechtensteini herceggel. Közben másra nem is jutott energiám, mint tesztelni kicsit a karácsonyi szakácskönyvemet. 

Rosszabb vagyok, mint egy 16 éves tornász: már a visszavonulásom utáni karrieremet tervezgetem, pedig a csúcsra még nem is értem fel (ez, pillanatnyilag, az olimpiai kvótaszerzésnek megfeleltethető diagnosztikai angolvizsga lesz 18-án). Ennek keretében ma fél 6-kor keltem és 2 x 3 órát vonatoztam, mert a kiszemelt egyetemnek (Den Haagse Hogeschool) nyílt napja volt.

Egy ilyen nap után (váratlan 5 centi, obligát béna frankofón autós-->villamos-üzemszünet, vajszószós hal meleg savanyú káposztával és pirított nokedlivel, LUSH nem találása, néppárti munkacsoport) a legjobb befejezés, ha a közelben lakó mensás barátok meglátogatnak. 

Mindig elfelejtem, hogy a masszív pofáraesés után jön ez az időszak, amikor praktikus vagyok, megszervezem az életem, szerzek mindent, amire szükségem van, és hirtelen nagyon tisztán látom, mi az, amire nincs, és közben mélységesen hálás tudok lenni azért, ami van (vagy, a repülő kis köcsögök esetében, azért, ami nincs). 

Muszáj volt ilyet is csinálnom, mert a közelmúlt tapasztalatai megingattak néhány, eddig stabilnak hitt véleményemben. Tényleg káros E-számokat enni? Hát, most találtam egy ilyet, ami erősen kérdésessé teszi, hogy teljesen mindegy lenne, mit eszünk, mert a szervezetünk majd úgyis szétválogatja.

Titivel és hites urával (jelen blogdesign alkotójával) kolbászoltunk ma, azaz pont azt nem, sőt, már a rituálissá vált mentateát árusító standtól is hessegettek minket, de legalább olcsóbban kaptuk meg a Midi piac utolsó fellelhető szőlőit és mangóit. Ennyi ellátmánnyal, főleg a jelenlegi fogyasztásom mellett, simán kihúzom a jövő hétvégéig. Közben lesznek még Couchsurfing-vendégeim is, ők is szoktak némi változatosságot hozni az étrendembe (mondjuk sajnos leginkább gofri és sült krumpli szintén rituális betermelése mellett, de mindegy). 

Asszem, nyugodtan elmondhatom, hogy ez a hétvége katasztrofális volt. Tudniillik a szőke nő ha kap két vasgolyót, az egyiket elrontja, a másikat elveszti. Na, én körülbelül mindent feldöntöttem, leejtettem és elfelejtettem, amit csak lehetett.

A gasztrokörút folytatódik... tegnap kihasználtam, hogy a szokásos EU-negyedbeli munkák közé becsúszott egy valódi szabadúszás a Brüsszelt kettészelő Nagy Letörés alatt, ahova rendes tolmács csak esténként merészkedik, és még a kollégákat is elcibáltam a City 2 aljába, ahol kicsit úgy vannak a kajáldák, mint a Westendben, csak igényesebbek. Van például egy klassz indiai meg egy Nordsee, ez utóbbit céloztam meg. A hallevesük sűrű, paradicsomos, garnélákkal és petrezselyemmel van meghintve, alatta bújnak meg a haldarabok.