mivan

B@szódjál meg, SNCB!

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

Saját maga felé dől!

Idén nem okozott neurózist a Pszinapszis (már ők sem a régiek). Sőt, kifejezetten kellemes élmények is értek, például tegnap a gerincjóga-oktató azt mondta, hogy én voltam a leghajlékonyabb a teremben (a többiek meg? pótos IFA-k, nyerges vontatók?). Előadásból annyi érdekes nem volt, nagyjából az derült ki, hogy minden azért van, mert az anyukád nem szeretett eléggé.

Bepakoltam

Címkék: 

Poggyászméret: 42x32x25. Laptoptáska szélessége: 42. Napok száma: 9.

Avagy 6 póló, 4 adag fehérnemű (zacskóban, porszívóval vákuumcsomagolva), ékszer, smink, Kindle, töltők, Mensának szánt dán szivacskocka, oltási bizonyítvány, slusszkulcs, pénz-kulcs-telefon. Kicsit repetitív lesz most a ruhatáram, nézzétek el!

Bij uw buur

Egy dolog, amit nem bírok Nyugat-Európában megszokni: az a hülye szokás, hogy a posta távollét esetén a szomszédhoz adja be a küldeményeket. Ezt tuti, hogy Magyarországon nem mernék megcsinálni, talán csak faluhelyen, ahol a postás mindenkit ismer, meg azt is tudja, hogy melyik két szomszéd ősellenség, és nem fogja oda beadni a csomagot, ahol inkább elrekkentik, mint hogy a hülye Kovács megkapja, amit rendelt.

Oldalak

Feliratkozás RSS - mivan csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio