ego

Iszonyat sokszor visszaköszön mostanában férfiaknál és nőknél is az az életminta, hogy huszonévesen teljesen hülye indokkal, és/vagy nem a megfelelő személlyel alapítanak családot, aztán 35-40 évesen elválnak. Ennek nem csak az lehet a folyománya, hogy hátralévő életükben a házasságnak még a gondolatától is borsódzik a hátuk, hanem hogy onnantól kezdve már az igazi szerelmet keresik, és/vagy azt az embert, akivel nekik jó. Már nem hajtja őket a fajfenntartás, megengedhetik maguknak az ún. jövő nélküli kapcsolatokat is.

Ne haragudjatok rám, de az egészről én tehetek. Arra vonatkozó tapasztalatom már volt, hogy ha én valahol telelek, ott akkor is hó esik, ha amúgy szökőévente sem szokott, de egy komplett kontinenst farkasordító hidegbe borítani, az nekem is új.

Ez az egész miattam van. Hogy átérezzem, milyen volt a szüleimnek méteres hótorlaszok közepette bejutni a kórházba. Ugyanis utoljára pont 25 éve volt ilyen tél. Nyugodjatok meg, többet nem lesz - én 39 évesnél sose fogom idősebbnek hazudni magam.