Péntek este

Nem tudom, hogy itt nincs normális szórakozóhely, vagy csak még nem találtuk meg, mert már másodszor mentünk a Havanába. Első alkalommal "elegáns parti" volt, vagyis csak a dj-n lehetett baseballsapka, mindenki más idétlenül feszengett. Most viszont tornacipők fűzői villództak az UV-fényben. 

A bárpultnál meg az a hülyeség, hogy az egyik oldalt csak 15 euró fölött lehet kártyával fizetni (ami nehezen jön össze, ha mindenki az "euro-shot" nevű gusztustalan, tutti-frutti lónyálat issza), a koktélbárnál meg egyáltalán nem, tehát a múltkor nem is sikerült innom. Tegnap megelégedtem azzal a banános-joghurtos welcome drinkkel, amit mini söröskorsóban hurcolt körbe ugyanaz a fickó, aki tíz perccel korábban még a kabátok miatt vegzált minket.

Elbénázták ugyanis, és előbb kezdtek embereket beengedni, mint ahogy a ruhatár felállt volna, és minket még semmi nem akadályozott meg abban, hogy a belépődíj helyett szedett ruhatári sarcot megúszandó a derekunkra kössük, a táskánkra applikáljuk vagy a sarokba stószolt asztalok mögé rejtsük a kabátunkat. 

Nem tudom, hogy az ifjúság mi alapján választja ki, hogy a számomra ugyanolyan szeletelős tuc-tucnak hangzó hat szám közül melyik kettőnél hujjogat és energizálódik, de egyértelműen van valami különbség, amit észre kéne vennem. Szerencsére a velünk lévő Óriásbébi (félig mallorcai, félig holland, következésképp kétméteres, 18 éves testében egy szöszke hatéves ártatlanságával) megadta az alaphangulatot. Feljött egy Tarkan meg egy Punjabi MC megint, arra is úgy bulizott, mintha már megszületett volna, amikor az szám volt. 

Aztán elkezdtek jönni a népek. Felfigyeltem egy fejkendős, túlsúlyos arab lányra, aki nagyon rázta, férfitársai meg szó szerint chemtrailt húztak maguk után. Mögöttünk a sarokban kialakult egy Kis Afrika, ahol nagyon erősek voltak a migrációs trendek: mindenki mindig ment valahova, és pont mind rajtunk keresztül. Volt egy ázsiai egyed, akinek a nemét órákon át próbáltam megállapítani, sikertelenül. A kedvencem az a barátnői páros volt, akik teljes egyetértéssel tizenöt kilóval a súlyuk alá öltöztek, egyiküknek ráadásul mind a három szál haja úgy a fejére volt ragasztva, hogy a füle úgy kandikált át rajta, mint egy elfé. A biztonság kedvéért még kis csatocskákkal is megerősítette. Az orrában karika, hogy ne túrja a földet. 

A bulinak aztán számomra az vetett véget, amikor három biztonsági gorilla kihurcolt egy félmeztelen alakot a már rá váró öt rendőrhöz, majd leteperték. Ránézésre mást nem követett el, mint hogy túl szőrös volt ahhoz, hogy nekivetkőzzön, de ki vagyok én, hogy megállapítsam. Nagyon érdekes így józanon figyelni a párzási stratégiákat, hazafelé pedig elmerengeni azon, hogy miért tartja ezt minden 14 és 28 év közötti fiatal a kikapcsolódás konszenzusos módozatának.