Beküldte Raya deBonel -
Kábé ilyen hangulatban voltam tegnap:
Méghozzá azért, mert van egy kulturális különbségek nevű tantárgy, ami nagyon emlékeztet Magyarországra. Nem akarok etnocentrista lenni, azt tanuljuk, hogy az rossz dolog, de a tanár mexikói származása biztos, hogy nem segíti elő a jól szervezettséget. Hétfőn konkrétan fél órát mászkáltunk az épületben, mire kisütötték, hogy az előzetesen meghirdetett, egyébként állandóan "adminisztrációs célokra" lefoglalt helyiség helyett hol lehet 75 embert leültetni. Ezután felkonferáltak egy korábbi tanárt, aki olyan prezentációt tartott, hogy - mint jólfésült hannoveri csoporttársam megjegyezte - ezt akármelyikünk leadhatta volna. És ekkor jött a zárófeladat kiadása. Hatfős csoportokban vagyunk (ami még véletlenül se passzol a modul legfontosabb és legtöbb kreditet érő tárgyának beosztásához, amihez az egész órarendet szabták), és így kéne majd egy 10 perces prezentáció és egy A2-es poszter formájában megoldást találnunk olyan apróbb problémákra, mint az ebola, az Iszlám Állam, a globális felmelegedés, vagy a joker, amit magunk választhatunk.
Ezzel az egésszel az a gond, hogy csúnyán elszámították a fontosságát. Ennek a tárgynak előadásnak kéne lennie, a végén meg írjunk esszét vagy mit bánom én, felőlem még vizsgáztathatnak is, de az teljesen életszerűtlen, hogy mi hetente találkozzunk, struktúráról egyeztessünk, kommentárokat cserélgessünk, olvasónaplót írjunk, ugyanis hatan hatfelé szakadunk már így is, az egyik srác nem is a mi képzésünkre jár, csak balszerencséjére brazilokkal épít versenyautó-motort (!!), és beiskolázták hozzánk. A kedvencem, amikor arra szólítanak fel minket, hogy alkalmazzuk "dizájneri készségeinket". Ja, azokat, amiket még nem adtatok át nekünk a nagy kockarajzolás meg blogírogatás közepette?
Ráadásul most írhatjuk újra az eddigi öt hét naplóját, mert egész mostanáig semmi visszajelzést nem kaptunk, sőt, a feladatkiírás se volt egyértelmű azon kívül, hogy ezzel akarják elérni, hogy a kisujjunkat megmozdítsuk a tantárgyért. Most legalább azt közölte negédes mosollyal a tanárnő, hogy őt nem érdekli, ha utáljuk ezt az órát, akkor is írni kell róla. Csakhogy igen nehéz kreatív ötleteket, sőt: konklúziót kipréselni magamból, ha az egész anyag teljesen hidegen hagy. Azóta legalább már intenzíven rühellem az egészet, ebből már ki lehet valamit hozni.
Az benne a tragédia, hogy ezt olyan érdekesen is lehetne tanítani! Ha már mindenáron interakciót akarnak, akkor hozzanak szituációkat, tárgyaljunk, könyörgöm, uszkve 30 országból jöttünk össze. Vagy legyen hülye járások minisztériuma, találjunk ki nyelveket, nemzetközi gesztusokat, ezt a gusztustalan Hofstedét meg olvassa mindenki otthon a négy fal között. Engem minden határon túlmenően idegesít, ha fölöslegesen dolgoztatnak, és tíz heti munkám egyetlen produktuma egy papírmappa, amit javaslatom szerint porrá égetünk a végső osztályzás után. A kurzus koordinátora szerint örüljünk a sok szabadidőnek, mert a másodévbe bele fogunk gebedni. Hát inkább az, de hozzunk létre valami értelmeset...