Beküldte Raya deBonel -
Mázlim van*, idén is beválogattak a long term csapatba, vagyis már októberben megtudom, mikor és mennyit dolgozhatok a Zunijónak a jövő év folyamán. Idén májusban tettem be utoljára a lábam brüsszeli intézménybe, és két hét múlva megyek legközelebb, szóval közelről figyelhettem a bankszámlám látványos apadását. Ez engem kevésbé akaszt ki, de el tudom képzelni, hogy a családfenntartó kollégáknak problémás lehet egy ilyen háromhónapos szünet.
Előálltam egy konstrukcióval, de nem tudom, hülyeség-e. Valószínűleg eszébe kellett, hogy jusson már valakinek, de azt ugye tudjuk, hogy a megvalósítás nem feltétlenül azért nem történt meg, mert életképtelen az ötlet. Szóval azért leírom.
A szabadúszóknak is lehetne stabil jövedelme, méghozzá úgy, hogy a toborzásuk is jobban igazodik a Zunijó igényeihez. Mindenkit kategóriába sorolnának aszerint, hogy hány napot szeretnének adni neki egy évben (nyilván egyeztetés kérdése, én biztos nem fogadnék el 40-nél többet, pedig most 110-et jelöltem elérhetőre 2015-re), és ehhez képest számolnák ki az átlagfizetést. Hónapokra, mint a rendes embereknél szokás. Mindenki hónap elején megkapná a neki járó összeget, persze annak terhe mellett, hogy ha betegeskedik vagy lemondja a szerződéseit, akkor még akár büntetést is kirónak a fizetéslevonás mellett, ezzel védve az intézményt.
Aztán ha ez megvan, akkor medium term távlatban, két hétre (de tekintve, hogy egyes üléseket már sokkal előbb tudni lehet, jófejségtől függően akár egy hónap is lehetne ez) előre lehetne megnézni, hogy pontosan kikre van szükség, és nekik ajánlatot küldeni, mindjárt egy statisztika kíséretében: hány napot kell ledolgoznod az évben, hol tartasz, és mit kapsz, ha nem jössz. Ez szerintem kellő pszichológiai nyomást helyezne a tolmácsokra, ha nem túl nagy kellemetlenség, biztos többen elfogadnák a szerződéseket, hogy meglegyen a megadott napszám.
Én még azt is megkockáztatnám, bár ez már egy nagyobb lélegzetű innováció lenne, hogy ha már kiderült, hogy X nyelvre szükség lesz, akkor az intézmény foglalhatna le központilag 3X vonat/repjegyet X ország fővárosából, amihez esetleg később írják be a neveket. Ha egy ekkora szervezet nem tudja ezt elintézni bármelyik légitársasággal, akkor monnyonle, de tényleg. Ugyanis ezzel lehetne megoldani azt, hogy ne kerüljön csillagászati összegbe az utazás, sőt, az EU-nak kontrollja legyen afölött, hogy melyik céggel mennyiért köt üzletet. Ha pedig sztrájk van, az emiatt elmaradt ülések és a kapcsolódó tolmácsutaztatások költségét én szépen levonnám a sztrájkolók fizetéséből, az a nap viszont nem számítana munkanapnak az otthon maradt szabadúszók számára.
És mindenekelőtt leszámolnék ezzel a székhelyes marhasággal, mindenki szépen adjon meg egy lakcímet, ahol a nevére szóló számlákkal stb. igazolja, hogy tényleg ott lakik, és a munkáltató fedezze az utazás költségét. Az nem normális, hogy én most anyagilag sokkal közelebb lakom Brüsszelhez, mint két hete, és a strasbourgi utazásra kapott pénzből gyakorlatilag haza tudok vezetni Magyarországra. Lehetne sokkal jobban gazdálkodni a pénzbeli és emberi erőforrásokkal is.
*Valamiért én még mindig azt hiszem, hogy ez valami szerencsés kiváltság, noha kollégáim rendre értetlen arcot vágva kérdezik, hogy 3 nyelvvel, angol B-vel, brüsszeli székhellyel ugyan mire reszketek.