Beküldte Raya deBonel -
Itt zajlott ugye az ominózus jelenet az ablakkal, tehát mire a szállodába értünk, már meglehetősen pihentek voltunk. A leonberginek például valamiért az az ötlete támadt, hogy vegyünk sok kis színes hajgumit, aztán játsszak vele. Ez lett belőle.
És így mentünk ki az utcára. Gondoltam, karnevál van, csak nem lógunk ki nagyon, de az én hajam ugye eleve egy jelenség, most meg ott sétált mellettem amúgy diszkréten öltözött és nemének megfelelő vonásokkal rendelkező párom, olyan hajzattal, ami egy Spice Girlnek is becsületére vált volna... Pechjére az az étterem, aminek az a neve, hogy A legolcsóbb (La más barata), és amit egekbe dicsért a Tripadvisor, végül egy egész tisztességes helynek bizonyult. Amikor beléptünk, egy pillanatig azt hittem, hogy ajtót mutatnak nekünk, de végül inkább úgy döntöttek, hogy amíg a marslakók csendesen viselkednek és földi valutával fizetnek, addig nem érdekli őket.
A specialitásuk a rizs mindenfélével. Nem paella, de olyasmi. Nem tudom, hogy sikerült ilyen éhesnek lennünk, de a képen látható az csak a leonbergié volt.
Másnap aztán sétálni indultunk. Kicsi város, és jó régi. Természetesen itt is végigjátszottuk a jujhentes-menjünkbe-kérdezdmeg játékot, de ez legalább egy kis családi boltocska volt. Ez pedig egy családias fregoliközösség az utcafronton.
Ezt találgattuk egy darabig, hogy jött létre. Szerintem a kövek nem középkori eredetűek, de a leonbergi szerint eredetileg állhatott ott valami, azért nőtt így a fa, aztán nem hagyták sorsára, mint az afrikai nyaknyújtós törzs a hűtlen nőket, hanem megtámogatták ezekkel. Mindenesetre elég bohémen néz ki, és nem kedvez a szórakozott kutyasétáltatóknak sem.
Ez meg csak egy páva közelről. Próbáltam elérni, hogy kinyissa a farktollait, de nem voltam elég nőies neki. A leonbergi megvigasztalt, hogy neki azért tetszem, de neki meg tollai nincsenek...