WTF?

Gyorshír: teljesen váratlanul bekerültem a Mensa nemzetközi webes munkacsoportjába (angolul csak WTF, avagy Web Task Force, nem röhög)! Ennek nagyon örülök, mert szeretek fontoskodni, és végre tehetek is majd valami remélhetőleg kézzelfoghatót, vagy legalább lesz kire mutogatni, hogy miért nem teljesítünk. A feladat nem olyan komoly, mindössze a Mensa nagy weboldalát kell átalakítanunk úgy, hogy 1) ne a tagok 10%-a legyen regisztrálva, és azok se használják, 2) baromi merev és előnytelen szerződésünk van egy szolgáltatóval, amit nem bonthatunk fel, mert már túl sok pénz van benne, 3) bizonyos urban legendek miatt nem használhatunk PayPalt, nem lehet Facebook-integrációt csinálni és nem lehet Kelet-Európában (pláne nem Indiában) a szerver. Eközben érjük el, hogy a tagok ne az amúgy gonosz adathalász Facebookon és a mi ötletünket lenyúló Couchsurfingen intézzék ügyes-bajos dolgaikat, hanem nálunk, ahova külön el kell menni és be kell jelentkezni, és önként töltsék meg az amúgy ronda, átláthatatlan és nem felhasználóbarát oldalt tartalommal és adják meg az adataikat is. A csapat nyolc önkéntesből áll, akik hét országból érkeznek, ketten onnan, ahol az urban legendek miatt a szolgáltatást vásárolnunk kell. A bizottságunk elnöke a viharzás kezdetén háromhetes namíbiai szafarira indul, én meg itt maradok egy tesztoszterontól csöpögő olasz reklámfilm-rendezővel meg egy feltűnési viszketegségben szenvedő dánnal, aki csak azért van még mindig velünk, mert a vezetőség a maga bölcsességében úgy gondolta, hogy jobb, ha bent van a sátorban és kifelé fütyül, mint ha kint van és befelé. Asszem, erre a helyzetre mondják, hogy innen szép nyerni.

Fotók Dubrovnik természeti és épített örökségéből:

A határ, konkrétan a bosnyák.

Az óváros, meg a Lokrum-sziget. 900-an még mindig a falak között laknak, amik egyébként a 11. században emeltek a rómaiak, majd feltöltötték a két kisebb sziget közti részt. A reneszánsz alatt lettek a szögletes bástyák helyett kerekdedek, mert azokat nem olyan könnyű leágyúzni, persze ők is úgy jártak, mint a Monostori-erőd, a kutya se akarta bombázni őket, kivéve a délszláv háborúban, de azoknak meg mindegy volt a fal, szintúgy az 1979-es világörökséggé minősítés.

Van egy hangulata...

Várárok, most meg ez.

Stradon, avagy főutca. Na ez volt az, amit feltöltöttek, most meg itt adják a város legrosszabb fagyiját, pont annyiért, mint egy utcával odébb a legjobbat. Tessék csak megkeresni a Poklisca éttermet!

Ez meg csak egy érdekes színhatás a buszpályaudvarról.