Csapjon belém a hullám!

Ma úgy viselkedtem, ahogy rendes bali turistához illik: benyaltam a meglepően igényes reggelit (kezdek hozzászokni, hogy ez sült rizsből, tésztából, omlettből és ráksziromból áll), elcaplattam a Hard Rock Shopba, magamhoz vettem a törülközőmet (ha egyszer lesz Galaxis Útikalauz-hostelláncom, akkor a tengerpartiaknak az lesz a szlogenje, hogy "megvan a vized, a kamerád és a törülköződ?"), legyalogoltam a partra, játszottam a hullámokkal, figyeltem a szörfösöket, hessegettem az árusokat, alvást színleltem, vagy épp ébrenlétet, miközben csak bambultam bele ebbe a napfényes mindenségbe. Mire behúzódtam volna az árnyékba, megjelentek jegesmedve barátaim, akikkel - mily meglepő - a mensások etológiai sajátosságairól beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy minden férfi elnöknek van egy nőnemű mensás barátja, akivel teljesen alaptalanul hírbe hozzák. Hazafelé bedobtam egy sós karamellás frappuccinót a Starbucksban (alig került többe, mint két átlagos vacsora...), itthon sziszegve leápoltam leginkább grillcsirkére emlékeztető kültakarómat, mindjárt keresek egy helyet, ahol nyomtatni lehet, este meg szeretném rávenni a többieket, hogy olasz étterembe menjünk. Elvégre az indonéz kínai és az indonéz görög konyhát már kipróbáltam, miért pont ez maradjon ki? Az imént láttam olyan pizzát, hogy banán-ananász-avokádó-mozzarella. Blöeee.