3> 3>

Ma megint inspiráló napom volt. Az egy dolog, hogy tudat alatt folyton ösztökéltem a küldötteket, hogy legyenek szívesek abbahagyni végre, mert énrám várnak idehaza, de az meg egy másik, hogy a példaképem, Neil, akit tavaly március óta csendes áhítattal imádok a gyönyörű baritonja, a tökéletes kiejtése (oké, ő ANGOL, tehát valamelyest kondicionálva van a feladatra) meg a kb. negyven év gyakorlata miatt, ott ült az angol kabinban, és olyan volt belőle relézni, mint egy enyhén erotikus, de azért otthonos, jóleső álom, mindent értek, minden tiszta, és nyugodtság van, a világ minden sarka 90 fokos. Ilyenkor újra ihletet találok a hivatásomban, és úgy érzem, hogy ezt ÍGY  érdemes csinálni, feltennék egy életet arra, hogy ilyen jól csináljam. Ráadásul két, szintén kb. negyven éves gyakorlattal rendelkező kolléga figyelt, ebből az egyik tanított volna, ha méltóztatom Magyarországon tölteni az első félévet.

Diszkréten még mindig szerelmes vagyok. Elegánsan, választékosan, tökéletesen...

ÁFA-ügyekről volt egyébként szó, és közben ráadásul megtalált telefonon egy futóbolond, de mindezt már a munka részének tekintem, ó, nekem szondát kéne fújnom, mielőtt blogbejegyzést írok, na csá.