Beküldte Raya deBonel -
Szeretek úszni, legalábbis itt, Valladolidban szeretek. Otthon nem szerettem, pedig évekig jártam "tanfolyamra". Azért teszem idézőjelbe, mert most jövök rá, hogy nem (csak) az én hibám, hogy mindig én voltam a lassú, a béna, az utolsó. Nem is tanítottak igazán.
Óvodás koromban az első úsztatási kísérlet totális kudarccal zárult. Miközben nyaranta két hétig csak enni és aludni jöttem ki a Balatonból, a medencében nem voltam hajlandó beledugni a fejemet a vízbe. Úgy alakult, hogy a többiek már a rajtkőről indulást gyakorolták, miközben én még mindig a medence szélénél sétálgattam fel s alá, kezemben halfarok formájú szivacsdeszkámmal.
Jóanyám nem adta fel. Iskolás voltam, amikor valahogy rájöttem, mit akarnak tőlem. Azt viszont nem akarom elhinni, hogy uszkve négy éven át egyik oktatómnak se tűnt fel, mennyi mindent rosszul csinálok. Vagy csak nem szóltak? Mindenesetre elkönyveltem magamban, hogy kitartóan tudok úszni, gyorsan viszont nem. Nem okozott lelki törést, főleg attól a boldog naptól kezdve, amikor abbahagytam a "tanfolyamot".
Mostanában úgy vagyok ezzel, mint Jonathan Livingston a repüléssel: minden alkalommal találok valamit, amivel tökéletesíthetem a technikámat (ne legyünk nagyképűek: Villám Vilma ettől se lettem, de élvezem és kész).
Mellúszásban például lábbal kell indítani a mozdulatot (nekem korábban mindig kéz-levegő-láb-szünet sorrendben tanították, és ez nem mindegy!), és ezt a lendületet kihasználva kell a karral minél szélesebben húzni. Hátúszásnál az az újdonságom, hogy amíg az egyik kéz csap, addig a másik nem pihen vízszintesen a törzs mellett, hanem késlekedés nélkül kiemelkedik. Gyorsúszásnál ugyanez: bizony folyamatos malomkörzést kell végezni, bár ez azt eredményezi, hogy a másik kar nem képez alul tőkesúlyt, vagyis az ember törzse folyamatosan inog-mozog-dülöngél. Viszont érezni, hogy ezáltal jobban meg is dolgoztatja az izmokat.
És ma először az órával is versenyeztem: az első 12 hossz lement 10 perc alatt, aztán végül majdnem sikerült 57 perc alatt leúsznom 72-t. A hivatalos rekord 3600 m/58 perc (nem röhög, vegyes stílusban, forduló gyanánt perembe kapaszkodva kapálózással).
Mechanikusan váltok úszásnemet, így kicsit olyan, mint a futás: lehet meditálni közben. Amúgy is hajlamos vagyok a vízalatti megvilágosodásra, bár általában katalizáló tükörrel jobban megy.