Beküldte Raya deBonel -
Megvannak a hostelnek is az előnyei. Például utána sokkal-sokkal jobban tudom értékelni azt a fürdőszobát, ahol nem eveznek át a hátam mögött félmeztelen idegenek fogmosás közben.
Egy tízágyas szobában, főleg, ha cserélődik a közösség, hetente 50 ember is megfordulhat. És nem úgy, mint egy hotelben, itt szóba is állnak egymással. Ha másért nem, azért, mert elég nehéz nem észrevételt tenni, ha az ember arra ébred, hogy nézik. Meg amúgy is adódik olyan, hogy muszáj benyögni egy poént, megkérdezni, honnan jött a másik vagy alázatosan bekopogni, hogy bocsi, eresszetek be, mert bent felejtettük a kulcsot.
És hihetetlen sokféleség is jellemzi ezeket a szállásokat: tizennyolc és negyven között bármilyen korú, nemű, stílusú, családi és egészségi állapotú emberke előfordulhat (komolyan mondom, a Galaxis Útikalauznak a Föld is elég terep lenne!).
Nekünk például volt szerencsénk három japánhoz. Az egyik (én csak Szomorú Szamurájnak hívtam magamban) napirendje kívülről nézve valahogy így alakulhatott:
9:00 - felkel
9:15-9:30 reggeli
9:40-12:00 alszik
12:00-13:00 városnézés (Termini pályaudvar, Piazza Repubblica, közeli szupermarket)
13:10-18:00 alszik
18:00-19:00 kirándulás a McDonald'sba
19:00-23:00 intenzív szemforgatás, amiért nem hagyják aludni
Utána meg sötét volt, a franc tudja, mit művelt. Értem én, hogy ferde szemmel nézett ránk: peches volt, mert ő feküdt az egyetlen villanykörte alatt, úgy fél méterrel, Dimitrij pedig nem tagadta meg orosz mivoltát: egy üveg duty free Chivas Regallal érkezett. A többiek kólával, én almalével keverve szopogattuk, Philadelphia krémsajtot, grissinit, Pringles-t, 1 eurós csokit meg turrón-bonbonokat (gyenge utánzata a szaloncukornak!) majszoltunk hozzá.
Az utolsó két napban pedig volt szerencsénk a Délkeresztes Lovaghoz, aki egy fürtös, szőke ausztrál srác. Megszökött a napsütéses canberrai karácsony elől, hogy egy hónap alatt beutazza Európát. Egy hete még Disneylandben élte újra a gyerekkorát, most pedig Rómában szlopálta a whisky-kólát McDonald'sos pohárból...
Zsidó hercegnő szobatársunk is volt (állítólag minden Coen az), csak elsőre skandinávnak vagy németnek néztem. Nem nagyon szólalt meg, egyedül jött-ment minden nap. Szegénykém halmozottan hátrányos helyzetű, Amerikában felnőtt orosz zsidó. A szülei a Szilikonvölgyben dolgoznak. Elvitt a római zsinagógába és múzeumba, irtó érdekes dolgokat mesélt (például ha zsidó lennék, nem táncolhatnék még a párommal se nyilvánosan, nem ehetnék garnélát és nem hordhatnék nadrágot. ciki!). Ami a legjobban tetszett, hogy ő nem ortodox zsidó, például mindig vitatkozik a rabbijával azon, hogy szabad-e sabbatkor villanyt gyújtani vagy sem.
A kedvencem az a srác volt, akivel olasz lévén nem sikerült kapcsolatot létesíteni, de igen jóképű volt és a Bhagavad Gítát olvasta.