Sál

Az idő napmeleg, a felhők szabadnapot kaptak vagy talán sztrájkolnak és csak az elégséges szolgáltatást nyújtják. Mélységet adnak a magasságnak.

Ilyen időben feleslegesek a „téli anyai lista” kellékei: sapka, kesztyű, bundabugyi. A sál az más. Az kérem Sál. A Sál Valladolid egyik legfontosabb árucikke. Minden boltban kapható, a kínai 100 pesetástól kezdve a marihuánás-keményfiúsig. Alice az első este majdnem elhagyta az egyik Sálját a bárban, ahova lementünk. Ösztöne helyesen jelezte, hogy azonnal vissza kell mennie érte: az ember a Sálját nem hagyhatja hosszabb ideig magára.

A Sál olyan, mint a háremhölgy. Minél több van belőle, annál jobb, nagyobb a választék, de egyszerre mindig csak egy lehet a megfelelő testrész köré csavarva. A háremet a Sál esetében külön szekrény, csóró diákok esetében külön fiók, csóró Erasmusos diákok esetében külön fogas jelképezi.

Jó időben a Sállal jelezzük, hogy az utcán vagyunk. A Sál státusz: magára valamit is adó valladolidi lány (és trendi fiú) nem hagyja el a házat nélküle.  A Sál konzumhölgy: reprezentál, de nem sértődik meg, ha tudomást sem véve róla hozzá sem érünk. Néhány diák az órán is magán hagyja, ezzel tüntetőleg kinyilvánítja, hogy neki ugyan nem második otthona az egyetem.

A legdivatosabb Sálak, a Sálsadalom krémje most éppen a Kockás Sálak kasztja. Általában fekete-fehér, de a fehér ízlés szerint pirosra cserélhető. A fekete kötelező megjelölés, hogy néznének már ki a jól öltözött hispán hölgyek és urak kockás abrosszal a nyakukban. Nem kérem, a Sál elhatárolódik.