Radicaly

Újra itt. Először is szaloncukor azoknak a hűséges olvasóknak, akik a bejelentett szünet ellenére is minden nap ellátogattak az oldalra. Majd 24-én egyetek eggyel többet az egészségemre.

Én mostanság a "Radicaly" diétás társasjátékot játszom, ledolgozandó az Olaszországban szinte a levegővel együtt magamba szívott kalóriákat (ez még nem a pizzák és fagyik ódája, az egy másik bejegyzés lesz). Úgy is lehet mondani, hogy testi-lelki megtisztulás, a mérleg nyelvének süllyedésével egyszerre már-már éteri szintre emelkedő öntudat, adventi böjtös meditáció... (hogy aztán ezekből a fenséges magaslatokból csaphassak le az otthoni karácsonyi terülj-terülj asztalkámra).

Kábé azóta voltam túlsúlyos, hogy kétévesen a háziorvos egyszer diétáztatott valmi hasmars miatt. Utána valahogy volt kedvem enni. Sokszor próbáltam úgy lefogyni, hogy "kevesebbet eszem, nem eszem csokit, nem eszem este...", nem használt. Már 16 éves korom óta egyetlen módszerben hiszek, ha fogyásról van szó, és azt hiszem, ez a szó leginkább az önsanyargatásra rímel. Én mondjuk két évig éltem zöldségeken és gyümölcsökön, továbbá mértani pontossággal és elég ritkán beszúrt egyéb táplálékokon (mekkora küzdelem volt például egy japán étterem amúgy hírhedten egészséges menüjét végigenni...). Szívfájdalom nélkül mondtam le a szülinapi tortámról, a karácsonyi kajákról, Olaszországban a fagyikról... szóval nagyjából mindenről, ami az ember életét édesíti. Plusz rekkenő hőségben is minden nap lefutottam a magam 6 kilométerét, télen meg odahaza tornáztam úgy egy órát.

Azóta valahogy nem bírom az olyan embereket, akik csak nyögnek, hogy milyen kövérek, de nem képesek lemondani a szokásos ételeikről és/vagy ha véletlenül betévednek a konditerembe, akkor traccspartival álcázzák azt, hogy a mozgást nem bírnák. Azzal tisztában vagyok, hogy én túlzásba vittem (miért pont ezt csináltam volna normálisan?), de tudom, hogy az emberi akarat erre is, meg sokkal többre is képes.

Amúgy az evés nem is olyan fontos nekem, amikor olyan szükségleteim, mint az alvás, vagy a blogozás, kielégítetlenül maradnak. Egy fejre állított Maslow-piramis vagyok. Szóval ma narancsra keltem, elmentem aerobicra, aludtam, órára mentem, felvásároltam egy nagyobb gyümölcs-zöldség lerakatot, összedobtam egy salátát, megint aludtam... Az alvás egyébként nem része a programnak, csak amikor előzőleg fél 4-kor fekszem le.