Beküldte Raya deBonel -
Ma kezdtem el igazán megijedni, mert kiderült, hogy bár - emlékeimnek megfelelően - október 1-jén van az orientációs nap, de már hétfőn, 29-én is elvárnak az egyetemre... hogy milyen kurzusokra, mikor, hova, arról fogalmam se nincsen. Ráadásul még a rendőrségen is kellene valamit intézni, és arra is azt írják, hogy legjobb reggel menni...
Hát akkor terv módosul, a hétfőm a következőképpen fog kinézni:
9:00 - Bejelentkezés a Servicio de Relaciones Internacionales-en, lankadatlan éberség, töretlen érdeklődés
9:10-23:59 napi program opcionálisan: a sikerrel megtalált órákon ücsörgés, illetve szabadprogram (ez volt az eredeti), ami magában foglalja:
1. rendőrség
2. a legközelebbi Santander/HSBC bankfiók felkeresése
3. mobil feltöltőkártya beszerzése (Mióka határokon átnyúló pótlelke)
4. zöldségek és gyümölcsök (elsősorban avokádó), szójaszósz, mosószer, illetve egyéb létfontosságú alapanyagok beszerzési forrásának felderítése
illetve előfordulhat még hotelkeresés és gémberedett tagjaimról a ragaszkodó rágógumik eltávolítása. Lásd lentebb.
Szóval amikor dobtam egy laza emailt házinénimnek, meglepetten kérdezte, hogy tényleg 27-én jövök? A kérdésemre pedig, hogy mit kell első lendülettel kifizetni, olyan magától értetődően válaszolta, hogy a szeptember hónapot, hogy csak félig voltam képes felháborodni. Nem is tudom, hogy jogos lett volna-e egészen.
Ha a hó 27. napján este érkezem a kérdéses ingatlanba, ráadásul a tulaj tudja, hogy én októbertől februárig ott fogok lakni (tehát nem habokra tartja fenn nekem a helyet), akkor indokolt kifizettetni velem a teljes szeptemberi lakbért (plusz egyhavi kauciót)? Benne lennék egy teljesítményarányos kifizetésben, de 4 napra 160 euróért olyan szobát is kapnék már, ahol saját fürdőszobám van, és nem kell az afgán diákok elől lelakatolnom Erint, amikor elmegyek! Szóval lehet, hogy a végén hotelban fogok meghúzódni elsejéig, akkor meg tiszta lappal indulok egy másik házinénihez. Mert az eredeti nem biztos, hogy szóbaáll még velem. Na, akkor jön a rágógumis történet.
Oké, hogy a környezetem szilárdabb alapokon nyugvó igazságérzettel megáldott tagjai távkapcsolat során is tudják helyeselni érdekérvényesítő fogásaimat, de kiállni senki nem fog mellettem, amit nem kaparok ki magamnak, az nem lesz elém téve. Ráadásul spanyol nyelven érdekérvényesíteni nekem olyan, mintha egy súlyos vitaminhiányban szenvedő, leprás jeti levágott mancsával kellene kaparásznom: még az "ujjmegmaradás törvénye" sem biztosított.
Aztán még nem tudom, hogy fogok ott ÉLNI: megoldani a tanulást (legalább olyan szinten szeretném, mint itthon), a háztartást (amihez idáig hozzá se kellett nyúlnom), és leküzdeni a belém égett késztetést (ne engedd, hogy mások osszák be az idődet!), hogy suli után azonnal hazarohanjak és vidám önérzettel osszam be magamnak az unalom óráit, egyedül.
Kitaláltam valamit: most az egyszer, három hónapra kipróbálom, milyen beolvadni, olyannak lenni, mint a többiek, ugyanúgy félni a vizsgáktól, ugyanúgy örülni egy kettesnek esetleg, ugyanúgy bulizni és ugyanúgy nemaludni. Igyekszem úgy felfogni, hogy érdekes élmény lesz, de amennyiben nem tetszik, hál'isten hazajöhetek és folytathatom az egészet ott, ahol abbahagytam. Ez se tökéletes megoldás, olyan, mintha a lakatlan sziget rejtett öblében ott horgonyozna a luxusjachtom, de jobb nem jut eszembe.