Beküldte Raya deBonel -
Sejtettem én, hogy a mosás mégsem olyan egyszerű történet, mint ahogy anyukám három évtizedes rutinnal azt megpróbálta elhitetni velem. Rengeteg tényező szerencsés együttállása szükségeltetik hozzá. Működő mosógép, megfelelő alapanyagok, a lakótársak együttműködése (senki ne akarjon egyszerre sütni és főzni), továbbá az output elhelyezésére szolgáló infrastruktúra foglaltsági szintje - ezek mind döntő faktorok.
Négyszer mostam, amióta Valladolidban vagyok, és ebből egy (az utolsó) emelkedett elfogadható - otthoni mércével fapados alap - szintre, ugyanis öblítőt még mindig nem használok, és nem differenciálok sem színárnyalat, sem anyagok szerint. A tények tükrében:
- Az indulásnál véletlenül folttisztítót vettem mosószer helyett.
- Az első próbálkozásnál nem mertem rákapcsolni a centrifugát az amúgy is félelmetes zajra, így minden három napig száradt.
- A második alkalommal elromlott a mosógép (ja, és ezt csak akkor vettem észre, amikor már benne állt a ruhám a poshadt fél dobnyi vízben, amit a masina egy rejtélyes eredetű vászondarab és egy ötcentes által kifejtett szabotőri tevékenység okán nem tudott kidolgozni magából...), és kézzel, mosószappannal voltam kénytelen. Akkor nagyon anyáztam a házinénire, aki nem vette komolyan, akárhányszor mondtuk neki, hogy valami nem oké. Ráadásul pont akkor álltam neki az ágyneműnek... vizesen egy paplanhuzat akkor is nehéz, ha Jack Sparrow van rajta (aki köztudomásúlag fütyül a gravitációra, vagyis fütyül, csak nem tudja, mire, meg különben is, olyan szó nincs is).
- Miután megjavították a mosógépet, nagy boldogan bepakoltam, és akkor rájöttem, hogy nincs mosószer, és már a folttisztító is elfogyott (úgy tűnik, lakótársaimat sem zavarta a "quitamanchas" felirat, vagy Alice-nak nem tűnt fel, Mara meg nem értette). Vasárnap lévén nem lehetett másképp megoldani, mint pusztán Calgonnal.
- És most, hétvégén, végre. Igazi, illatos mosószerrel, centrifugával, és alig szivárgott ki valami. Always...