Monaco

Minimáléletmód van most már. Én például körülbelül azért hevenyészek ledéren még mindig az ágyban, hogy (ahogy Karinthy Cini, amikor kicsit maga alatt volt morálisan meg anyagilag) reggelizni már ne kelljen.

A kajakiadásokat egyébként is visszafogjuk az értelmetlen ajándéktárgyak javára. Kinek lenne kedve januárban hazatérvén csatázni az időközben öntudatra ébredt maradékokkal a szintén vakációra szenderült bojler kibocsátotta első Celsiusokért?

A bejegyzés színvonaláért én kérek elnézést, de ő a felelős.

Ez itt a Monaco, Alice kedvenc eperszörpös söre. A baj alighanem a jó mnőségű alapanyag hiánya volt, ahogy a mesterszakácsok szokták mondani. T.i. a bevásárlóközpontban a kezünkbe nyomott light sört használtuk (ami után köztudomásúlag már csak a guminő jön, illetve nemi végződések egyeztetésével a banán), és az egyéb célokra beszerzett csöpögésmentes-nyomósflakonos lekvárommal ízesítettük. Mindenesetre az átlagolás elve alapján az íze jobb, mint a sörnek, de ezzel még nem mondtam sokat.

Oly korban élek én e földön, mikor az ember úgy elkorcsosult, hogy

1. akinek szeme van a látásra, annak ebben a városban biztonságosabb pirosban átkelni, mint zöldben, mert akkor előbb-utóbb elfogynak a kocsik, és egyébként sem az éppen átszelni kívánt útra kanyarodnak ki friss lendülettel,

2. buszos utakra lehet jelenkezni, amik madridi tüntetésekre visznek (Foglald le a helyed még ma!),

3. az EURO feliratú adagolóból szappan jön,

4. erőteljesen rápirítanak az emberre, ha nem tartja be a (szó szerint) íratlan szabályokat,

5. a hipermarketben nagyobb a biztonság, mint egy nemzetközi reptéren: nem csak a folyékony, hanem a szilárd táskatartalmakat is hőkezeléssel lezárt zacskóba kell csomagolni. Ha nem működik a hőketyere, akkor nem érdekel senkit, azt viszel, amit akarsz.

6. az egyetlen konstrukció, amelyben normális magasságú cipót lehet kapni, a szeletelt csomag. Ja és héj nélküli szendvicskenyeret árulnak.