Beküldte Raya deBonel -
A legvonzóbb tulajdonság a méltóság, mondja a "Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?" című magasröptű füveskönyv, amelyet furcsa mód a pasimtól kaptam.
Ennek jegyében akkor álltam neki életem első sütijének, amikor a legközelebbi ember, aki röhöghetne rajtam, 2500 km-re van.
Megvettem a hozzávalókat (öt olyan dolgot, amit egyébként nem szoktam olyasmibe beletenni, amit aztán a számba veszek, konkrétabban lisztet, cukrot, margarint, tejet, tojást). Bekevertem a tésztát. Közben elhajlítottam egy kanalat ("Mi maga, Urigeller???" - Jocó, sosem feledlek!), két részre választottam egy másikat, végül félretettem minden közbevetést és akadályt, ami kettőnk közé állt volna, és puszta kézzel néztem szembe a Tésztaszörnnyel. Rövid úton bekebelezett. Könyékig.
Kimosakodtam, vagy ha sebészeti szempontból nézzük, akkor be. Fájdalmas amputáció következett ugyanis, egyben plasztikai műtét: a tészta egyik felébe narancshéj (párhuzamos nyúzás és a maradványok bekebelezése), a másikba mogyorókrém került. Majd a részeket még tovább osztva (a kegyetlenség végső határáig mentem) megannyi sikoltó száj placcsant a kimargarinozott-lisztezett tepsibe...
Na jó, fejezzük be a morbiditást, tudok mazsolás csókot sütni. Nyamnyam.