Beküldte Raya deBonel -
Magányos utazónak lenni jó. Nem kell tíz perccel korábbra állítanom az ébresztőt, imádkozni magamnak és nyöszörögni, hogy "majd a következőre felkelek, esküszöm! csak még öt percet!!!".
Nem kell várnom magamra, hogy elkészüljek a fürdőszobában.
Nem kell lesnem, hogy eszem-e többet reggelire, mint én.
Nem kell udvariasan tekintetbe vennem, hogy nekem mindegy, mit nézek meg, hol eszem és mikor hagyom abba.
Addig olvasom a szerencsére alapvetően francia nyelvű kiállításra véletlenül betévedt angol nyelvű szövegeket a chilei kínzási módszerekről, ameddig jólesik.
Nem dugom a fülembe az iPodomat, ha beszélgetni szeretnék.
Csak az a baj, hogy mire vége a történetnek, már annyira szeretném megosztani valakivel, hogy majd belezavarodok, szóval nem, magányos utazó nem lennék. Magányos utazó blogger, az esetleg.