Beküldte Raya deBonel -
Jelenlegi töprenkednivalóimra pedig ez a szöveg totálisan választ ad:
Lehetsz király, hiába vagy!
A mosolyod úgyis az arcodra fagy!
Királynak lenni az mámorító,
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Szegény fiúk, ott legfelül!
Talpig aranyban, de tök egyedül!
A hatalom nyűg csak ostoba lánc,
Amíg itt lent folyton szabad a tánc!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár,
Csók csattan, lábad röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren!
Élj ahogy jól esik nem baj, ha meglesik,
Tedd ami élvezet, bizsergesd a tested, lelked!
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A naptól is óvják maguk odabent,
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Ezek ott fent, nem tudnak mást /nem tudnak mást/,
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást! /ölik egymást/,
Mire való a harc, a viszály?
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár,
Csók csattan, lábad röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren!
Élj ahogy jól esik nem baj, ha meglesik,
Tedd ami élvezet, bizsergesd a tested, lelked!
Mámort kínál, minden bájos szempár,
Élj ahogy jól esik, nem baj ha meglesik,
Tedd ami élveze-e-e-et!