Kölni

Avagy hogyan változtatta meg az életemet egy üveg olcsó, szederillatú kölni.

(Valahogy mindig ráérzek, mit kellene csinálnom, milyen apró fazonírozással tehetném sziluettemet hasonlóbbá az alagúthoz, amiben haladnom kell. Nincs mindig kedvem megtenni.) De nemrég például igényem lett rá, hogy sok otthon hagyott parfümöm helyett valamivel azért csak megöntözzem magam. Talán mert itt nem csak a fülbevalós macsókák közlekednek kondenzcsíkkal maguk után: mindenkinek meglehetősen intenzív illata van.

Így aztán az egyik utamba akadó kínai-100 forintos boltban (a határ elmosódik) szert tettem egy üveg vegytiszta (na jó, mindenesetre vegynek biztosan vegy) szederaromára.

A táncon próbáltam ki először, és láss csodát: nemcsak a lépések mentek jobban, hanem még az is mosolyogva fogadott a sorozatos párcserék során, aki eddig mindig úgy csinált, mint aki megijed tőlem. Szerintem táncolni is azért sikerült jobban, mert máshogy álltak hozzám.

És a hatás azóta is tart. Szerintem miért van ez? Mert a szagtalan virágokat itt nem viselik el. Mutasd meg, milyen vagy, true colours shining, meg amit akartok. Még ha nem is vagy kifinomult vagy tehetős, de meg akarunk ismerni már az első szó előtt, az első közös levegővétel alkalmával.

Ennyit számít. Te jószagú Úristen, micsoda felelősség az a reggeli pár csepp aroma. Már Ő is?