Beküldte Raya deBonel -
Ma volt az első csapatmunkás óránk a Juego de Empresas tárgyból. Fürtökbe rendeződtünk: csupa spanyollal kerültem egybe. Az első játék, amiben kipróbálhattuk magunkat, ugyanaz volt, mint a külkeres kommunikációs tréningen, csak ott a hajótöröttek poggyászát kellett osztályozni, itt meg a Drakula elpusztítására szőtt terv kellékeit.
Ez a feladat arról szól, hogy egy csomó tárgy van felsorolva, és sorba kell rendezni, hogy melyik a fontosabb a küldetés szempontjából: vajon a szenteltvíz és a szentostya, vagy esetleg a Budapestig szóló repjegy (ezt én nem értékeltem olyan sokra, talán mert van nálam egy) és az erdélyi napkelték és napnyugták időtáblázata? Először egyénileg, aztán csoporton belül kell konszenzusra jutni (a Külkeren még azzal is megspékelték, hogy a három csoport egy-egy szószólója kiment nyilvános vitára, amit videóra vettek, de itt csak a csoportos szintig jutottunk el). Aztán jön a „hivatalos” szakértői vélemény, vagyis a „helyes megoldás”, ami olyan érdekes dolgokat hoz ki, hogy az elsők között kellett volna említeni a hajótörött esetében a borotvát és az 5 liter olajat, a vámpírölésnek pedig elengedhetetlen kelléke a nagy halom rózsa. Azért is előnyben voltam, mert sejtettem, hogy az értelmetlen hülyeség lesz a legfontosabb. Mondtam is a többieknek, de nem nagyon figyeltek oda. Úgy kellett nekik.
A Külkeren és most is nekem lett a legjobb egyéni eredményem (ezt úgy számítják, hogy a szakértőtől kapott rangsor-pontok és az egyéni rangsor-pontok közötti különbségek abszolútértékeit összeadjuk): most egyedül én voltam 30 alatt, 24-et értem el. A csoporteredményünk kicsit rosszabb lett, 28, de még mindig jobb, mint a csoporttagok egyéni eredményeinek átlaga (35). Ez azt jelenti, hogy a csoportmunka 7 ponttal megjavította az eredményt.
Annak idején (két éve) a Külkeren átvettem a vezető szerepet, melyne következtében egyrészt a csoport eredménye jobb lett, mint az enyém egyéniben, másrészt engem küldtek ki vitatkozni. Az ott jelenlévő „erősebb elmékkel” már nem volt kedvem harcolni, el is vitték a levesbe az egészet. Akkor nem fogadtam el a hivatalos tanulságot, hogy aki jobban tudja, annak nem szabad irányítania a többit. Azt hittem, a feladat lényege, hogy jó megoldást hozzunk ki, nem az, hogy mindenki tökéletes érzelmi kielégüléssel álljon fel az asztaltól. A francba is, ha igazi hajótöröttek lettünk volna, szavazással döntöttünk volna, hány S-sel írják az SOS-t!
Itt és most kicsit nehezítette a feladatot, hogy a „karó”, „vadrózsa”, illetve „fokhagymafüzér” szavak spanyol megfelelője még a passzív szókincsemben sem szerepelt, de szerencsére társaim segítőkészek voltak, még egy ceruzát is rajzolt nekem az egyik, jelezvén, hogy az estaca de roble fából van és hegyes…
Na, szóval a mi csapatunk szerintem komolyan esélyes a győzelemre. Mégpedig azért, mert én, az örök okostojás, komoly hátrányban vagyok a nyelvismeret miatt, és kénytelen vagyok visszafogni magam. Ez is változni fog (sajnos? szerencsére? Olyan szórakoztató félmajomként élni, de hát azért jöttem ide, hogy tanuljak…), de addig sem tudom igazán elnyomni őket, a szavukba vágni meg ilyesmi.
Egyébként komolyan kezdek megint hinni abban, hogy valami rendkívülit hordok a két fülem között, a hallásom teljes vezetékezésétől eltekintve. Eddig kibírtam, hogy senkinek ne említsem a gittegyletet, pedig már többször lehetett volna (pl. hol lehet olyan őrülteket találni, mint akikkel Törökországba mentem, hová megy a novio-m minden szerdán stb.), és ezt szándékozom tartani. Elég, ha az emberek gyakran meglepődnek azon, hogy a makogó húngara voltaképpen egész értelmes, nem kell, hogy tudják: papírom is van róla.
Különben meg úgy vagyok ezzel az intelligencia-dologgal, hogy ami nekem is feltűnik belőle, az valószínűleg már a beképzeltség terméke. Például hogy van az, hogy én sose fogalmaztam meg a fenti feladatban, hogy miért tartom fontosabbnak a fokhagymát, mint a karót? (Bár, ha azt vesszük, hogy megfőzve melyiket rágcsálná szívesebben az ember, akkor egyértelmű.) Pablo, az egyik csoporttársam rögtön kategóriákba rendezte őket: gyilkolás, önvédelem, odajutás. Én nem elemeztem ezt a kérdést, ösztönösen csináltam.
Alighanem az intelligens emberek észre se veszik, hogy azok, csak amikor a többiek elkezdenek napirendekkel, működési szabályzattal meg alapelvekkel előjönni. Az intelligencs meg hirtelen megzavarodik, mert nem érti, miről maradt le, miközben mindennemű folyamatábra nélkül megoldotta a problémát. Én se értettem soha, miért mondják a nyelvtanárok, hogy „nem csak úgy nekiugrunk a fordításnak, először végig kell olvasni az egész szöveget, utána kiszótárazni az ismeretlen szavakat, és a címet fordítjuk le utoljára!”, én mindig elkezdtem az első betűtől (sőt, ha volt, a dátumtól), és miután a végére értem, kibogoztam az időközben kiderült extra kifejezéseket meg átvitt értelmeket.