Idiómák

"-És most alulról szagolja az ibolyát!

 - Nem szagol ő már soiré-t sem, mivel hülla!

- Ez egy idióma.

- Tudja, mit? Maga az idióma." /Rózsaszín Párduc/

Idiomatikus reggelem volt. Bepoloskázták a lakást (a kajámban volt, de kitessékeltem, és úgy döntöttem, jobb lesz neki a fulladásos halál a porcelánisten torkában, mint a zuhanás a tizedikről.  Szerintem már a hetedik tájékán szörnyet halt volna, de akkor is, fél perc őrült halálfélelem! Nem sokat merengtem rajta, hogy vajon van-e jogom egy másik lény élete és halála fölött dönteni.), Carlos pedig elment to bring home the bacon.

Megjegyeztem, hogy azért ez így van rendjén, hogy ő menjen el hamarabb, mondhatni mamutvadászatra, miközben asszonykája még otthonkában sürgölődik a közös barlangban. Már a liftajtóban volt, amikor utánaszóltam, hogy NEHOGY bemenjen a Mammutba szalonnát venni. Tudtam, hogy szavaim nem alaptalanul hagyták el ajkamat. Ha fecsegni akartam volna, hozzátettem volna, hogy a jó mamutvadász sosem kerül a mamut belsejébe.