Beküldte Raya deBonel -
Ma délelőtt félkörívbe görbült előbélnyílással közlekedtem. Először is végig Bob Marley: Jammin' című száma ment a fejemben, másrészt ugyanezt a fejet képtelen voltam elfordítani a tanterem ablakán túl zajló szemérmetlen hópehelybálnak...
Úszni is leginkább háton esett volna jól, hogy közben is lássam, de tartottam magam a tervhez: négy hossz mell, négy hossz hát, négy hossz gyors. Mikor legközelebb ennyire vizes leszek, már január elseje lesz, és Cinetrip a Rudasban.
Mondom én, hogy kicsiben (naggyon kicsiben, ha azt tekintjük, hogy azért én itt hozzájutok mentateához, avokádóhoz, Sangríához, sőt, ha akarom, akkor chocolate chip cookie-hoz is) lemodellezem Azt A Bizonyosat... Rómában például egészen kifejezetten olyan érzésem volt, hogy sose jutok innen haza. Most, hogy a logika (vagy inkább a meteorológiai statisztika) csődöt mondott és Valladolidot évek óta először öt centi hó takarta be, már nem csak tudom, de hinni is tudok benne, hogy tényleg haza fogok menni.