Hazatérés?

 Utolsó napunk, leszámítva a Rembrandt-Vermeer kulturális vonalat, a zabálás jegyében telt. Margo ragaszkodott hozzá, hogy együnk búcsúfagyit és búcsúpizzát is, így aztán sikerült épp elcsípnünk a vonatunk elejét... csak az a baj, hogy két sínpár választott el tőle. Fél órát vártunk a következőre, utolsónak checkoltunk be a repülőre, így aztán a 31. (hátradönthetetlen támlájú) sorból, egyenesen a fekete doboz alól élveztük a látványt, ahogy Boeingünk felhajtott szárnyvégét simogatja a felhajtóerő...

Bizton állíthatom, hogy semmiféle szomorúságot nem éreztem. Csak az bántott valamelyest, hogy biztos lett volna olcsóbb mód kihúzni ezt a 4 napot, amikor egész Spanyolország kollektíve bezár.

í

Nem dobtam bele pénzt.