Gaudí

Megpróbálok nem nagyon közhelyes lenni, amikor Gaudíról beszélek, és képekből sem azokat feltenni, amik mondjuk a Sagrada Familiát ábrázolják teljes pompájában (oldalról néhány faág belóg, ahogy nagypapa mutatta, hogy fotózni kell). Komolyan, miért lelik örömüket az emberek abban, hogy legyen nekik saját kezükkel fényképezzenek le egy olyan objektumot, ami millió és millió családi albumban szerepel már? Nézd már, milyen kis sovány volt akkor még a Kati.

Errefelé úgy reklámozzák Marokkót, hogy "vannak országok, ahol kitágul a lélek". Na jó, magyarul elég hülyén hangzik. De abszolút értem, hogy mire céloz. Ezért szerettem annyira Gaudí-épületben lenni. Hihetetlen harmóniát sugároz minden alkotása. Arra tippelnék, hogy ez azért van, mert hitt Istenben. Shepard bácsi súgott neki, merre nézzen, melyik fára, inspirálta, respirálta. Aztán mi lett a vége? Hetvennégy éves korában elütötte egy villamos. Így legyen okos az ember...

Mennyei szerelem, a háttérben Sudokuval.

Ááááácsi kotkoda! Arról nem volt szó, hogy a tojás előbb volt, mint a Húsvét!!

Közhírré tétetik.

Ez lehet, hogy közhely, de gyönyörű.

Mindjárt az első délelőtt ezzel indítottunk, mert ez volt az egyetlen nevezetesség, amihez szólt metrómegálló. Miután már kezdtük magunkat kiismerni a térképen (és betoltunk egy rettenetes McMenüt), felcaplattunk a Park Güellbe, ledolgozni a kaját, meg csak úgy is.

Erre mondom én, hogy cipőfűző. Ez a kis szobor Gaudí házát díszíti, mert hogy a végén ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt a Park Güellbe költözni.

Ez is milyen szép. A Bűn és bűnhődést láttam egyszer, pont egy ilyen szekrény jelképezte Raszkolnyikov lelkiismeretét, ahonnan időnként kizuhantak a hullák.

Állítólag Gaudí tervezte az első ergonomikus bútorokat is. Elgondolkodtató, hogy milyen feneke lehetett annak, aki ezt használta.

Az első napunk rá is ment erre a két csodára. Másnap még tovább növeltük a szívünket (harmadnap pedig a májunkat, de ez megint más téma): megnéztük a Casa Milát.

"Ha ezt újra akarnák festeni, nagy szívás lenne" - jegyezte meg bölcsen Owen.

"Egyszer ez mind a tiéd lesz, fiam." "Mi, a függöny?"

Gaudínak fixa ideája volt, hogy a boltíveknek úgy kell viselkedniük, mint a láncoknak, csak felfelé.

Így néz ki a gyakorlatban.

Csak egy medence hiányzik a közepéből... Na de a javát a végére tartogattam.

Ez, aminek a közeli rokonával gyaszatoljuk otthon a mai napig a diót, mákot, néha még a zsemlemorzsát is, szóval ez itt kiállítási darab.