Fészkem

Utolsó napja az első hónapnak. Ma végre megtaláltam az óráimat is (fura, mindent a szájába rágnak az embernek, bár az egyik tanáromnak nem is volt foga), és körvonalazódott az órarendem is. Mondhatnám, hogy elégedett vagyok vele: mindenre van időm, mégsem unatkozom. A honvágynak ideje sincs eszembe jutni. Szeretek itt lenni, élvezem a „tanulást”, rekordsebességgel nekiálltam fészket rakni, és ez nagyrészt sikerült is. Ramé, kalózok, ha komolyan akar valaki jönni, akad egy „ág” nektek is!